Amit báró Schell Gyulánéról tudunk
A Laffert család 1728-től 1869-ig volt
Rákoscsaba földesura. Laffert Antal császári hivatalnokként, érdemei jutalmául kapta meg Csabát, Dunaharasztit és még négy másik falut. Az 1717-ben bárói rangra emelt család tagjai több, mint másfél évszázadon keresztül voltak birtokosai ezeknek a településeknek. Az 1760-as években épült, később 20 szobássá bővült rákoscsabai kastélyban szívesen tartózkodtak, amit Buda és Pest közelsége indokolt. 1885-ben a família nevét és birtokait öröklő férfiak fogytával, harmincöt éves korában III. báró Laffert Antal is elhunyt. Testvére, Matild 1855. február 24-én látta meg a napvilágot és ő volt az utolsó, aki Rákoscsabán leánykori neveként a Laffert nevet használhatta.
Ő 1876-ban házasságot kötött tapolylucskai és kükemezeiifjabb Bánó Józseffel (1853–1937) aki akkor bírósági segédfogalmazó volt, később császári és királyi kamarás majd kúriai bíró vált belőle. De a házasságuk nem tartott sokáig. 1882-ben a diftériajárvány elvitte egyetlen kisfiukat. A tragédia tönkretette a házaspár kapcsolatát és ennek 1883-ban válás lett a vége.
Három év elteltével, a rákoscsabai kastélyban újabb esküvőt tartottak: Laffert Matild 1886-ban férjhez ment az akkori vidéki arisztokráciához tartozó báró sepsirétyi Antos Istvánhoz.
Antos István (1853-1936) erdélyi lófő székely család leszármazottjaként a pest megyei Abonyban született. Apja Antos János a szabadságharc után 1848-as honvédtisztként börtönbe került, de két évnyi raboskodás után – a románok elől időközben Erdélyből a Pest vármegyei Abonyba elmenekült Radák Istvánné született gróf Rhédey Klára közbenjárására – kegyelmet kapott. Egyes források szerint ekkor találkozott először megmentője lányával, Katalinnal, és annyira megtetszettek egymásnak, hogy még abban az évben összeházasodtak. Felesége szüleinek abonyi birtokán telepedtek le, Antos János ott gazdálkodott haláláig. Tehát István nagyanyja, gróf Rhédei Klára annak a családnak volt a tagja, amely távoli rokonságban állt Rhédey Klaudiával, így a mostani király III. Károly szépanyja által az angol uralkodó családdal is.
Házasságuk ötödik évében, 1891. október 28-án megszületett egyetlen gyermekük, Ilona. A kislány Rákoscsabán nevelkedett és nőtt fel törékeny termetű, de csinos nagylánnyá. Hívő katolikusként már 1905-ben megtaláljuk Ilona nevét az egyház javára adományozók között. Szívesen vett részt az arisztokrácia különféle eseményein, több alkalommal is név szerint említik őt, mint teszi azt a Budapesti Hírlap az 1909. augusztus 12-i számában: „Anna-bál Balatonfüreden: A letűnt évtizedek országra szóló Anna-báljainak mintájára zajlott le az ezidei Anna-bál a balatonfüredi gyógyház fehér-termében. A mulatságon előkelő közönség vett részt. Jelen voltak: Abaffy Ödönné, Antos Ilona, Batthyány Józsefné grófné, …” Mivel apja és anyja is bárói címmel rendelkezett, főúri körökben mindig szívesen látott személy volt. Az arisztokrácia felsőbb rétegében otthonosan mozgó fiatal könnyen talált magához méltó párt.
1913. április 28-án férjhez ment gróf bethleni Bethlen Gáborhoz (1885-1914). Annak birtokán az erdélyi Nagyküküllő megyei Keresden lévő várkastélyban kezdték életüket.
A fiatal pár kivette a részét a nagyúri szórakozásból is. Egy erdélyi falkavadászatról tudósított a Pesti Hírlap 1914. július 5-i száma, megemlítve Ilonát és idős apját is: „Látunk itt nem egy hófehér hajú öreg urat is, ki úgy száguld az ifjúsággal, hogy bárki megirigyelhetné. Itt lovagolnak az öregebb urak közül: gróf Bánffy György, gróf Lázár Kálmán, Antos István, a közkedvelt Pista bácsi, teljesen ősz hajjal tette meg tavaly lóháton az utat Rákoscsabáról Keresdig. … A hölgyek közül állandóan lovagolnak: gróf Bethlen Istvánné és Ilona is. …”
Még másfél év sem adatott meg az ifjú párnak és 1914. szept. 16-án bekövetkezett a tragédia: Bethlen Gábor meghalt.
A gróf haláláról így tudósít a kolozsvári Református Szemle 1914-ben: „Egy ifjú, sok reményre jogosító élet ért véget. Bethlen Gábor gróf. néhai Bethlen Bálint gróf, egyházmegyei főgondnokunk legidősebb fia, az ősi keresdi uradalom birtokosa, a fiatal főúr, ki alig egy éve vette nőül a mi előkelő Antos-családunk egyik tagjának, Istvánnak egyetlen leányát, folyó hó 16-án a segesvári kórházban, nyolcz heti súlyos szenvedés s többszöri operáció után elhunyt. Temetése 18-án volt a bethleni családi sírkertben széleskörű rokonság és résztvevő közönség jelenlétében. Az őszinte és mély részvét körülfogta a vesztes család minden tagját. Központja mégis az édes anya, özv. gróf Bethlen Bálintné volt; ki alig egy év alatt férjét, édesanyját, unokáját s most fiát temette el. S ez a fejedelemnői asszony görnyedés nélkül hordja keresztjét, sőt maga támogatja, vigasztalja a törékeny kis menyét, ki most kapta az első holtig tartó sebet.”
Az özvegyen maradt grófné hazaköltözött Rákoscsabára a kastélyba, ahol született.
Puzsár Imre könyvében, a 2017-ben kiadott "Rákoscsaba évszázadai" című műben (ugrás oda) az 1914-től 1920 elejéig évente felsorolt „virilisták” listájában (virilista: a legtöbb adót fizető helyi polgárok egyike, aki ezen a jogcímen tagja volt a helyi önkormányzatnak is) özv. gróf Bethlen Gábornéként szerepel a neve.
A grófné eldobván az özvegyi fátylát 1918. december 11-én férjhez ment, ifjabb báró Schell-Bauschlott Gyulához.
A tiroli származású családot háromszáz éve, 1695-ben említik először a krónikák. 1714-ben nemességet, 1731-ben birodalmi, majd 1847-ben osztrák bárói rangot nyertek, amelyet 1856-ban császári rendelettel honosítottak Magyarországon. 1893-ban született meg idősebb báró Schell-Bauschlott Gyula és Máriássy Ida gyermekeként Nagyidán ifjabb báró Schell-Bauschlott Gyula, (1893-1955), akinek összetett családi nevéből nálunk többnyire az első részt ismerték és használták.
Ifjabb Schell Gyula a Trianoni országcsonkítás után Budapestre költözött. Antos Ilonával kötött házasságuk kezdeti időszakában megpróbálkozott a rákoscsabai birtokon a gazdálkodással, de ez nem váltotta be a házaspár reményeit. Sem ő, sem Ilona nem értett a mezőgazdasághoz. Budapesti lakást béreltek a VIII. Sándor (ma Bródy Sándor) utca 14. I/1-ben és Gyula a budapesti üzleti életben kereste a helyét.
Az arisztokraták legkedveltebb egyesületének a Nemzeti Casino-nak 1919 óta tagja volt. Több vállalkozásban találkozhatunk a nevével: 1929-benbankigazgató, 1936-ban a Forfait Utazási és Menetjegyiroda Rt. képviselője mint igazgatósági tag, 1939-ben A Bauxit Bánya Rt. igazgatója. Mindezek mellett 1934-től bemondója a rádiónak és 1939-ben kinevezték a Magyar Rádió műsorigazgatójának. Ebben az évben több alkalommal is a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. képviselőjeként írt alá dokumentumokat.
Viselt dolgairól a bulvárlapokban is többször olvashatunk, például:
- Orosházi Friss Hírek 1929. május 22-i számában Egy csabai báró balesete címme: "Különös baleset érte vasárnap éjszaka ifj. báró Schell-Bauschlott Gyulát Királyi Pál utcai 7. szám alatti lakásán. A fiatal báró, akinek atyja békéscsabai földbirtokos, csak nem régóta lakik Budapesten, ahol bankigazgatói állást vállalt. Vasárnap éjszaka egynegyed 4 órakor jött haza a báró egy barátja társaságában s alig fél óra múlva a vendég izgatottan futott le a házmesterhez, hogy értesítse a mentőket, mert a báró rosszul lett. A mentők, akik gyorsan megjelentek a lakásban, megállapították, hogy a báró, aki álmatlanság ellen adalint használ, véletlenül nagyobb dózist vett be s az adalinmérgezés tünetei mutatkoztak rajta. Azonnal elsősegélybe részesítették s a báró, miután a mentők gyomormosást alkalmaztak, csakhamar jobban lett s nem vált szükségessé, hogy a mentők a szanatóriumba szállítsák. A báró hétfőn délben már egészségesen távozott el lakásáról barátja kíséretében."
- Furcsa hírről számolt be a Hétfő Reggel című lap, 1939. április 11-i száma is: "Árvai Margit milliós örökségéért húsvét után perbe szállnak a rokonok Schell Gyula báróval A többszázezer pengőt érő hagyaték körül — amely két házból, készpénzből, értékpapírokból és egyéb ingóságokból állott —per keletkezett." (A per 1942-ben egyezséggel zárult.)
Mindezek arra utalnak, hogy rendkívül mozgalmas életet élt, de a családjáról, házasságáról ritkán esik szó.
Báró Schell Gyuláné arisztokrata körökben mindig szívesen látott személy volt. Rangja miatt is (apja, anyja, férje jogán is viselte a bárói címet) versengve hívják fényes bálokra, mulatságokra és egyéb társasági eseményekre. A 20-30-as évek elején férjével együtt említik őket, de később inkább csak az ő nevével találkozunk a különféle rendezvények résztvevőinek felsorolásában. Különösen ruháival arat nagy sikert, ami jó ízlésének is a jele, de utal arra is, hogy nem sajnálta rájuk a pénzt sem. Budapesten a Váci utcai szalonokban készültek ezek a költemények és az egyik újságíró 1936-ban meg is jegyzi, hogy egy női ruha átlagára 300 pengő ezeken a helyeken (tehát egy jól kereső személy másfél havi bérének felelt meg akkor, amikor a korbeli nóta szerint „Havi kétszáz pengő fixszel ma az ember könnyen viccel.”).
A kor utolsó igazi főúri pompával megrendezett esküvője Gyulán 1938. augusztus 23-án báró Schell-Bauschlott József Antal dunántúli földbirtokos és Pabienitzi Woracziczky Johanna grófnő házasságkötése volt.
Az akkori világ krémje képviseltette magát, amiről mások mellett még az MTI is beszámolt, Schell Gyula, mint közeli rokon, természetesen meghívást kapott és feleségével együtt ott voltak. Sajnos, a fényképekről az derül ki, hogy a pár viszonya nem lehetett igazán meghitt. Ilona betegnek látszik és boldogtalannak, egyetlen felvételen sincs mellette a férje.
Az amúgy is törékeny, filigrán alkatú teremtés egészségi állapot egyre romlott és 1941. január 29-én meghalt. Tucatnyi korabeli újság adta hírül a gyászhírt, még az MTI is felvette a hírei közé. A Kassán megjelenő Felvidéki Újság 1941. január 30-i számában is megírta, hogy „Báró Schell Péter főispán gyásza Kassa, január 30. Báró Schell Gyula a Magyar Rádió műsorigazgatójának felesége született sepsirétyi Antos Ilona Budapesten elhunyt. Báró Schell Peter, Kassa varos főispánja sógornőjét gyászolja az elhunytban.”
Holtteste a családi kriptába került, de a temetéséről semmit sem őrzött meg a szájhagyomány. A rákoscsabai temetőt 1950-ben bezárták, a benne lévő épületeket a környékbeliek lerombolták és a bontási anyagot elhordták. Ez lett a sorsa az 1800-as évek legvégén épült Laffert kriptának is. A temető területe teljesen elvadult, báró Schell Gyuláné nyughelye feledésbe merült, ma már nyoma sem maradt, hogy hol nyugszik a települést valaha birtokló földesúri család és annak utolsó sarja.
Báró Schell Gyuláné életéről csak a fellelhető újságokból és a kevés levéltári dokumentumból tudhatunk meg valamit és ez bizony nagyon csekély. Leszármazottja nem volt, mivel gyermeke egyik házasságából sem született. Sajnos az 50-60-as években, amikor még beszélgetni lehetett volna olyan személlyel, aki ismerte őt, nem gyűjtöttünk róla információt.
Feltételezhetően, miután 1918-ban a második férjével, báró Schell Gyulával házasságot kötött, csak néhány évig lakott a rákoscsabai ősi kastélyban. Életvitelszerűen a pesti lakásaikban éltek, Rákoscsaba közösségi életében egyáltalán nem vett részt. Halála után a kastély végleg lakatlanná vált, berendezési tárgyai, a Laffert és Antos család, valamint a báróné személyes iratai mind elvesztek. Az épület - mivel a község nem vásárolta meg - egyre elhanyagoltabb állapotba került. Nem volt senki, aki érzelmileg kötődött volna az évszázados kastélyhoz, 1943-ban lebontották, csak a pincéje maradt meg (bejárata ma is látható a Csabaházzal szemben, a Péceli út túloldalán.).
Miért vagyunk mi, rákoskertiek hálásak báró Schell Gyulánénak?
A terület, amelyen élünk a báróné birtoka volt. Édesanyja 1909-ben bekövetkezett halála után a rákoscsabai Laffert birtoknak végrendeletileg ő lett az örököse.
Mivel a gazdálkodáshoz nem értett sem ő sem a férje, hiányzott a szakértelem, nem voltak meg a szükséges eszközök, a földjeit kénytelen volt bérbe adni és mással műveltetni. 1924-ben a Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtárában közöltek szerint a rákoscsabai földbirtokosok közül báró Schell Gyulánénak volt a legnagyobb földvagyona: 1300 hold! A Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára 1931-es kiadásában már csak haszonbérbe adott 700 katasztrális hold volt a tulajdonában. A báróné földbirtokának csökkenését az „1920. évi XXXVI. törvénycikk a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezéséről” okozta. Ekkor az Országos Földbirtokrendező Bíróság által felügyelve az államot földbirtok-politikai célokra minden mezőgazdasági ingatlan elidegenítése esetében ennél a törvénynél fogva elővásárlási jog illette. A cél az volt, hogy a megélhetést nem biztosító termőföldön gazdálkodók, hadirokkantak, hadiözvegyek, stb. kellő nagyságú megművelhető földhöz jussanak. Báró Schell Gyuláné maga is kezdeményezte a birtokának egyes részein a parcellázást. Az 1920-as évek végén Dr. Füredi Ferenc ügyvéd tanácsára, hogy méltó megélhetést biztosítson magának, elhatározta, hogy birtoka maradék részét is felparcellázza, és a kialakított házhelyeket eladja. Ez volt az a terület, ahol ma Rákoskert fekszik! A községi elöljárók vele egyetértésben 1930-ban kijelöltek egy 5 fős Parcellázási Bizottságot, amely a bárónő jóváhagyásával, helyszíni szemle után megtervezte az utcákat-tereket, kijelölték a közigazgatási épületek, az iskola, a piac, a temető és a templom helyét. 1931 januárjában már készen álltak a tervek. Rákoscsaba község képviselő testülete 1933. február 19-én jóváhagyta a már korábban beadott parcellázási terveket és engedélyezte a kialakított házhelyek eladását. Ezen a történelmi napon MEGSZÜLETETT RÁKOSKERT!
Nyilvánvaló, hogy a mérnöki munkát nem ő végezte, de tudomása lehetett mindenről, hiszen az eladások során keletkezett iratokon (Vételi Ajánlat, stb.) találkozunk az ő személyes aláírásával. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha az ő női gondosságát véljük felfedezni településünk elrendezésében (teleknagyság, az előbb felsorolt szabadon hagyott részek, a széles utcák, előre telepített gyümölcsfák, a Platánsor, közkutak ásása, stb.) De az is az ő szerény egyéniségére utal, hogy nagyon kedvező fizetési konstrukciót szabott meg az alacsony beugró árral és a hosszútávú részletfizetés lehetőségével. Sajnos, korai halála megakadályozta őt abban, hogy láthassa Rákoskert benépesedését és fejlődését. A szelleme viszont érezhetően köztünk van! Az itt élő őslakosok leszármazottai és az elmúlt sok évtized beköltözői is érzik, hogy meleg, barátságos, igazán emberi környezetben élnek, hála egy talán kevéssé boldog életű, de emlékében szeretetet és tiszteletet érdemelő hölgynek BÁRÓ SCHELL GYULÁNÉNAK, született Antos Ilonának!
Ugrás a Rákoskert története menühöz