Rákoskert épített öröksége: I. rész

Egy jellegzetes munkásház az 1930-as évekből

  Rákoskerten a felparcellázott telkek értékesítése 1933-tól folyamatosan folyt és a tulajdonosok, többségükben gyári munkások és kisiparosok, anyagi lehetőségeik szerint megkezdték az új szerzemény használatbavételét. Az - mai fogalommal élve - infrastruktúra a kor színvonalához mérten elfogadhatóan kiépült. Az utak és járdák burkolatlanok voltak ugyan, de a csapadékvíz elvezetésére árkokat ástak a terep rendezői az úttest mindkét oldalán. A járdák és az árkok közé különböző fajtájú, többnyire gyümölcsfákat ültettek, sőt még a telkekre is került 5-6 facsemete. Ivóvizet a régi és a frissen ásott közkutakból lehetett merni (igaz, hogy ezeknek a száma nem volt elegendő, de átmenetileg, amíg elkészült a saját kút, megoldást jelentettek).

  Az előbb említett vevőcsoportba tartozóknak volt a legfontosabb, hogy a házhelyeken otthont teremtsenek maguknak. Egy-két éven belül megkezdődött a lakóházak építése és gombamód nőttek ki a földből a kis házak. Leszámítva a kispolgárok által épített "Tízházak"-nak nevezett, két-három, sőt négyszobás kisebb kúriákat, többnyire megelégedtek az építkezők egy, legfeljebb két szobával.

  Az ebben az időszakban emelt házacskák nagyon sok tekintetben hasonlítanak egymáshoz. Sajnos a számuk rohamosan fogy, mivel a modern igényeknek már nem nagyon felelnek meg. Lebontják őket, hogy helyet adjanak a nagyobb házaknak, vagy úgy átépülnek, hogy már semmi sem utal a régi formájukra. Pedig nagyon bájosak ezek a kis munkásházak. Egyszerűségükben is szépek, díszére válhatnak annak az utcának, ahol állnak. Annak idején a tervezés és a kivitelezés is egy kézben volt, egy-egy jóhírű rákoscsabai vagy rákoskeresztúri kőművesmester ízlését és szakértelmét dicsérte. A nevüket falba ágyazott kis táblácska néhány helyen mind a mai napig őrzi. Az utcára néző homlokzat jellegzetes építészeti eleme volt a trapéz alakú oromfal vagy a tetőszerkezetből kialakított kis tornyocska.

hazunkknemethaz 

A képen látható két ház nagyobb változtatás nélkül vészelte át az elmúlt hetven esztendőt, mindkettőnek megmaradt az eredeti tervrajza is. A következőkben a baloldalit, a Nyomdász utca 15. számú telken találhatót ismertetem részletesebben, mint a rákoskerti munkásházak tipikus példányát.

 hazunkterv

A tervrajz 1936 nyarán készült. Báró Schell Gyuláné házhelyeladási irodája 1936. július 12-én adta beleegyezését az építkezéshez, a rákoscsabai községházán 1936 augusztus 27-én iktatták a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi járásának főszolgabírája által Németh Anna rákoscsabai lakos részére kiadott építési engedélyt. A munkát Gregor András kőművesmester és a tulajdonos rokona, Németh Lajos ácsmester haladéktalanul meg is kezdte és az épület a 160 négyszögöles telken ősz közepén már állt is. A 38 cm vastag falakat téglából rakták, a tetőre cserép került, hasonlóan a település többi épületéhez. Rákoskertre nem volt jellemző (bár akadt egy-két kivétel) a vályog és a vertfal használata, sem az eternit tetőburkolás. A tervrajz előírásaitól csak kis mértékben tértek el: a tetőszerkezetnél az erősebb szerkezetet és tágasabb padlásteret biztosító fedélszékes ácsolatot alkalmazták és a szobaablakokra zsalugáterek is kerültek. A belső tér kialakításánál két olyan elemet találhatunk, amely a munkásházaknál szokásoshoz képest nagyobb kényelmet biztosított: külön mosdóhelységet alakítottak ki és az önmagában nem túl nagy, 21 négyzetméteres szobában egy hálófülkét választottak el. Abban az időben a lakások talán legfontosabb helyisége a konyha volt. A nők még általában otthon maradtak, és akár a paraszti gazdaságokban, a munkások körében is az otthoni feladatok ellátása töltötte ki az egész napjukat. Végezték a háztartási munkát, minden nap főztek, hogy meleg étellel lássák el a családot. Óvoda híján gondozták a kicsinyeket, foglalkoztak az iskolából hazatérő gyerekekkel, nevelték a ház körüli baromfikat, sok helyen a disznót, kecskét is ők látták el és művelték a konyhakerteket. Ezeknek a tevékenységeknek az egyik fő színhelye a konyha volt, ezért annak megfelelő méretűnek kellett lennie. Ebben a házacskában 9 négyzetméter elegendőnek bizonyult. Az előszobából nyíltak a helyiségek, a ház bejáratát kis üvegezett veranda védte az időjárás viszontagságaitól. A tulajdonos igényességét bizonyítja, hogy a szoba parkettázva volt a szokványosabb hajópadlózás helyett. Az udvarban ásott kút kristálytiszta egészséges vizet adott, a deszka melléképületben kamra, WC, tüzelőanyag-tároló és nyárikonyha volt. A kamra alatti rakott téglafalú, de szigeteletlen földes pince kiválóan alkalmas volt a termények (zöldségek, gyümölcs és burgonya) tárolására.

  A tervező elképzeléseinek helyességét és a kivitelező munkájának minőségét igazolja, hogy a ház hatvan évig változatlan formában szolgálta tulajdonosait, csak a legutóbbi időkben alakították át a belső terét, a modern kor igényei szerint kényelmesebbé téve azt.

;">Vissza Rákoskert történetéhez