Rákoskert fejlődése 1956-tól napjainkig I. rész

  Ebben a részben eltérek egy kicsit az eddig megszokott időrendiségtől, mert célszerűbbnek tartottam sok helyszínnél, ha a változások ismertetését napjainkig követem.

  A Szabadságharc bukása utáni időszakban eleinte sokkal nehezebb volt az élet, mint azelőtt. Az ellátásban zavarok mutatkoztak, bár a nyugati országok élelmiszersegélye egy kicsit javított a helyzeten. A 11dobozfeszegényebb családok és azok, akiknek jó összeköttetésük volt az elosztást intéző szervekkel, akár többször is hozzájuthattak a csomagokhoz. A dobozokban volt csokoládé, kakaó, tejpor, sajt és konzervek, Néha jutott a csomag mellé egy-egy szem narancs is, amiről a gyerekek addig csak a szüleik elbeszéléseiben hallottak.

  Egyébként jellemző az akkori rendszerre, hogy az állami boltokban pénzért adták el az adományként kapott élelmiszereket, például a jellegzetes narancssárga színű holland sajtot abból a dobozból mérték ki, amin nagy betűkkel szerepelt, hogy „A holland nép adománya”. Kevés volt a tej, az üzletekben inkább a „Moloko” nevű orosz sűrített tejkonzervet árulták. A Közértben kapható kenyér szinte ehetetlen volt, formája abban az időben az orosz katonáknál látott, hasáb alakú volt. Igen, mert ezeket a kenyereket a Százados úti kenyérgyárban sütötték, ami szovjet gépekkel és kemencével, szovjet recept szerint dolgozott. A dohánynemű is kevés volt. Megjelent a trafikokban a bolgár cigaretta, talán még sokak fülének ismerősen hangzik a Rodope, esetleg a Melnyik márkanév.

  Rákoskertről sokan távoztak nyugatra, becslésem szerint ötven és száz között mozoghatott az emigrálók száma, ami az akkori lakosság 5-6 százaléka lehetett.

  Az iskolában folytatódott a tanítás, de az 1956-57-es tanév első félévében idegen nyelvből nem kaptunk osztályzatot, mert átmenetileg, rövid ideig németül tanultunk orosz helyett és így nem lehetett értékelni az egész éves teljesítményt.

  Érdekesen alakult az iskola pecsétje, változásai hűen tükrözik a hatalom állapotát:

12pecset13pecset14pecset15pecset

Az iskola pecsétje 1956. júniusában, a népszerűtlen Rákosi-címerrel, 1957, februárjában, címer nélkül, tükrözve a hatalom bizonytalanságát, 1957. júniusában, a nép kegyeinek elnyeréséért tett gesztusként: Kossuth címerrel, majd 1958. júniusában, a megszilárdult hatalom által ránk kényszerített Kádár-címerrel.

  Bár egy-két hangoskodó kommunista szerette volna, de nem tudok róla, hogy a Kádár-rezsim valakit is komolyabban meghurcolt volna a rákoskertiek közül a Szabadságharcban való részvétel miatt. Házkutatások előfordultak, itt-ott elásott fegyvereket is kerestek, de eredménytelenül. A hatalom ennyire elnéző viselkedésének oka számomra rejtély. Hiszen többen részt vettek a budapesti harcokban, ezt nem is titkolták és a helyi nemzetőrség is elég aktív volt. Ennél kisebb indok is elegendő lett volna a diktatúra számára, hogy börtönbe csukjanak valakit, ha az érdekük úgy kívánta. Az igaz, hogy a nemzetőrség egyik parancsnoka, Szelepcsényi Ernő, 1956. december 22-én kalandos körülmények között Ausztriába szökött, majd Kanadába emigrált, így őt nem is tudták volna elérni.

 16latkepfe Az emberek lassanként beletörődve a forradalom kudarcába, megpróbáltak alkalmazkodni a rendszerhez és élték a mindennapi életüket.

  A rákoskertiek szorgalmasan dolgoztak és takarékoskodtak, így lassan egyre több telek beépült, inkább kisebb, mint nagyobb házzal. Az épületek szaporodása jól látható az egymást követő katonai felmérések térképein.

  A településünk területe egészen a nyolcvanas évek elejéig változatlan maradt. Ekkortól megindult egy újabb parcellázási folyamat. Az Összefogás termelőszövetkezet a vasúttól északkeletre eső, a Rózsaszál utca és Rezgő utca közötti, addig sárgabarack- és cseresznyefákkal beültetett földjén építési telkeket alakított ki és ezeket eladta. A kiváló fekvésű házhelyek nagyon hamar beépültek, az 1989-ben készült térképen már szinte mindenütt álltak a házak. Ezek az otthonok már nem hasonlíthatók a régi építésű rákoskerti házakhoz, nagyok, sokszobásak és túlnyomó részben többszintesek.

17terkep18terkep19terkep

Rákoskert az 1959-ben, 1973-ban és 1989-ben kiadott katonai térképeken.

A Strázsahegy jó részének parcellázására is hamarosan sor került, a már összközműves telkek gyorsan gazdára találtak. Itt Rákoskertnek egy olyan modern része épült fel, ami merőben más arculatú, mint a hagyományos településrészé. Utcahosszat sorakoznak a sorházak és szinte minden ház emeletes épület. A lakótelkek kialakítása még nem ért véget, a Strázsahegy területén további házhelyek várják az értékesítés megkezdését.

  A településünk teljes területét tekintve, az új betelepülőknek köszönhetően ma már Rákoskert lakosainak a száma több mint hétezer.

  Rákoskert a jelenleg érvényes térképek szerint az alábbi területen fekszik:

 Pesti út az Összekötő úttól – Csongrád utca – Szigetcsép utca – Pesti út – a főváros határa – a MÁV Szolnok-Újszászi vonala – Összekötő út a Pesti útig.

  A helység fejlődése megkövetelte az autóbusz közlekedés jobb kiépítését, ami erős hatással volt a vasútra is.

  A vonat 1971-től újra két vágányon közlekedhetett, már nem kellett megvárni a szembe közlekedő szerelvényt a rákoshegyi, vagy a maglódi állomás kitérőjében. Lassan a gőzmozdonyok is átadták helyüket a dízeleknek és az 1973-as év végétől, a teljes vonal villamosítása után már villanymozdonyok húzták, tolták a vonatokat.

  Sajnos ennek a modernizációnak a következményeként a szép kis vasúti állomásunk kezdte elveszíteni a valódi szerepét. Az első lépés az volt, amikor megszűnt a jegykiadó fülke és a menetjegyek eladását átvette a szolgálati helyiségben tartózkodó térközőr. Ez azzal járt, hogy a vonatok érkezése előtt öt perccel már nem adtak ki jegyet, mert a bakternak más, fontosabb dolga volt. A következő leépülési fokozat az volt, amikor a villamosítással egyidejűleg a vonóvezetékes jelzőket és sorompót felváltotta az automatikus biztosítóberendezés meg a fénysorompó. Feleslegessé váltak a térközőrök, bár egy rövid ideig még maradtak az őrhelyükön, de aztán kiürült a szolgálati helyiség. Menetjegyet lehetett venni, kialakítottak erre a célra egy kis helyiséget az épületen belül, de az utasok számának csökkenése miatt 1993. februárjában ezt is bezárták. Megszűnt a jegyeladás, felügyelet nélkül maradt a váróterem és az egész épület. Szabad prédájává vált a csavargóknak, tolvajoknak és rohamos pusztulásnak indult. Két év múlva már le is akarta a MÁV bontani. Szerencsére akadt egy lelkes vállalkozó, Árvay Ferencné, aki fantáziát látott a jobb napokat látott és épen maradt részeiben még mindig csinos épületben. Létrehozta a Rákoskert Vasúti Közlekedéséért Alapítványt és hosszas huzavona után, rengeteg munkával, 1998-ban sikerült új feladatot találni: jelentős bővítéssel és átalakítással, a helyi kötődésű építész, Ringbauer Erzsébet tervei szerint felújított állomásépület a kerékpározók kis központja lett. Évekig működött így, majd, miután a kétkerekűek javítása gazdaságtalanná vált és a vállalkozó ezt nem kívánta tovább végezni, a kerékpáros 20allomascentrum szerep megszűnt. Jelenleg több szerepet tölt be az épület: egyik fele lakásként szolgál, a másik része nyilvános, ott kis váróterem és mosdóhelyiség található. Udvara különféle közösségi események színtere, ahol hangulatos összejöveteleket lehet tartani.

21tabla

A megújult vasútállomás épülete és felújításának emléktáblája.

  Az autóbusz közlekedésben látványos változások történtek. 1963-ig a települést érintő 62-es autóbuszvonal Kucorgó megállója volt az egyetlen elérhető felszállóhely. A buszok típusa és kialakítása változott, mert ahogyan az utasok száma nőt, először a régi járművekből pótkocsikat alakítottak ki és azokat a motoros buszhoz kapcsolva szerelvényeket közlekedtettek. Külön kalauz volt a motoros- és a pótkocsiban, akik dülöngélve, az utasokba kapaszkodva végezték a munkájukat. A járműparkot a hatvanas évek vége felé cserélték ki csuklós Ikarus buszokra. Ezeknél már szabályozták a le- és felszállást: csak a hátsó ajtón lehetett felszállni és az többin leszállni. Az oka elsősorban az volt, hogy itt már a hátsó ajtó mellett kialakított pult mögött ült a kalauz és tőle kellett megvenni a jegyet (kettő forint harminc fillér volt a Zalka Máté térig - ma Liget tér - egy menetjegy).

22kisbusze  1963. év nevezetes dátum volt a rákoskertiek életében: társadalmi munkában rendbe hozták a kijelölt útvonalat és az azelőtt a Margit-szigeten közlekedő kis Nysa N57 M  kisbuszokkal beindult a település belsejébe is bemerészkedő, lényegében a mai nyomvonalon közlekedő buszjárat. A vezető adta a jegyet és csak meggörnyedve lehetett „bekúszni” a jármű belsejébe. Nem is sokáig, talán egy évig használták ezt a minibuszt, az utasok száma hamarosan indokolttá tette a normál méretű járművek forgalomba állítását és a váltott körforgalom bevezetését. A viszonylat a 97-es számot kapta, egy külön táblával jelezte a vezető, hogy a Zrínyi utca vagy a Sáránd utca felé kerül az a járat. A nyolcvanas években néhány évig volt még egy, a 197-es vonal, ami a Pesti úton az Elágazástól a Rákosvölgye Tsz. központjához vitte az ott dolgozókat. Ez a járat nem volt hosszú életű, mert a Tsz. vagyonát magánosították és ezek a vállalkozások már nem kaphattak önálló, fővárosi buszvonalat. A 197-es megszűnte után a körforgalomban a Zrínyi utca felé menő busz 297-es járatszámot kapott, míg a Sáránd utca felé közlekedő maradt a 97-es. Ezek a járatok csak az Elágazásig közlekedtek. 2000 decemberében nagy változás következett be, kaptunk „Rákoskert busz” jelzéssel egy olyan járatot, amely az Elágazás előtti megálló után már csak az Örs vezér téren állt meg. Egészen 2008-ig használhattuk, akkor váltotta a 97E járat, amelyet nem kell bemutatni, hiszen a napjainkban is ezt használjuk.

  2010 augusztusától saját buszunk is lett, a 197-es járat körbejárva Rákoskertet, a vasútállomásra hordja a vonattal be- és hazajárókat.

  Még egy járattal közlekedhetünk, ez a 162-es. Kőbánya-alsó állomástól megy a maglódi Auchan áruházig, odafelé Rákoskertre is betérve a Kucorgó tér-Zrínyi utca-Rákoskert sugárút-Sáránd utca-Pesti út útvonalon. Visszafelé a Pesti úton megy végig.

  Ahogyan egyre inkább benépesedett Rákoskert, szerencsére úgy szaporodott a gyerekek száma is. A régi, négy tantermes iskolaépület hamarosan szűknek bizonyult, annak ellenére, hogy a belső elrendezést kissé módosították (beépült a terasz, belső szociális helyiségeket alakítottak ki, stb.) és a hatvanas évek közepére már elkerülhetetlenné vált a bővítés. Az akkori Tanács megszerezte az Erzsébet körúton és a Perec utcában mellette álló két telket, elkezdődhetett a terjeszkedés. 1972-ben már állt az új épület és a régi folytatásában megépült egy nagy tornaterem is.

23iskola24iskola

Az iskola új épülete és a régi épület a felújítás, bővítés után.

  A gyermekszám oly mértékben gyarapodott, hogy az időközben, 1982. szeptemberében a Kucorgónál átadott teljesen új, Zrínyi Miklós Általános Iskola jelentős tehermentesítő hatása dacára, a kilencvenes évek végére újabb fejlesztés vált szükségessé. Megszületett a terv, hogy a régi és az új épületre a tetőtér beépítésével egy második szintet húznak föl és így szaporítják a tantermek számát. A tervet tett követte és ma már mindkét szárny emeletes és több szinten folyik bennük a tanítás. Ma. 2016-ban az iskolánk újra szűknek bizonyul. A tanulók létszáma 600 fölött van és már azokat a helyiségeket is osztályteremmé kellett átalakítani, amelyekre más funkcióban lenne nagy szükség. Elkerülhetetlenné vált az újabb bővítés, ami lehet tetőtér beépítés, vagy emeletráépítés.

  Az óvoda is folyamatosan bővült. A hetvenes években kisajátították a szomszédos, Irsa utcai telket és egy modern épületet húztak föl a megnagyobbított régi mellé. A két épületben már kényelmesebben elfértek a kicsik, persze ehhez az is hozzájárult, hogy időközben a régi Kucorgó csárda helyén álló, egy ideig a Micsurin Tsz. irodáinak otthont adó hosszú parasztház szerű épületet elbontották és tőle egy kicsit távolabb egy teljesen új és tágasabb épületben új óvoda nyílt.

25ovoda26muvhaz

A Rezgő utcai Százszorszép óvoda régi épületének mai képe és a Rákoskerti Művelődési Ház.

  A rákoskerti kulturális élet mély Csipkerózsika álomba merült, miután a hatvanas évek elején megszűntek a mozielőadások a Kollárnál. Hosszú ideig csak a rákoskeresztúri Újvilág, a rákoscsabai Csaba, a rákosligeti Maros és a rákoshegyi Jókai moziban lehetett szórakozni, aztán szép lassan ezek is tönkrementek, ahogyan a televíziózás elcsábította az embereket az előadásokról. A kerületi mozikban nem csak a vetítéseket hagyták abba, hanem az épületek jó része nyomtalanul el is tűnt, áldozatául a „városfejlesztésnek”. A Kollár, mint művelődési ház nagyon szerény körülmények között működött. Településünkön az igény, egy komplex kulturális intézményre folyamatosan megvolt és ennek eredményeként 1978-ban felépült egy művelődési ház a Rákoskert sugárút és a Perec utca sarkán, ami azóta is kiválóan működik. A Vigyázó Sándor Művelődési Ház fiókintézményeként ma már programok és különféle kulturális események tucatjaival szolgálja közösségi életünket

Folytatás a II. részben!

Ugrás a lap elejére