Rákoskert a II. világháború végéig III. rész

13vidavelemfe  Az első időkben Ecserről járt át gyógyítani Dr. Bánhegyi Mátyás. Később a mindenki által nagyra becsült és csak Dani bácsinak szólított Dr. Felső Dániel körzeti orvos az Erzsébet körút 58. számú házában rendelt (felesége asszisztenciájával) a felnőttek részére. A csecsemőket és a kisgyermekeket előbb a Kucorgónál, majd a mai óvoda Rezgő utca felőli régi épületében, a „Zöldkereszt” nemzetközi egészség- és gyermekvédelmi szervezet alkalmazottai gondozták. Egy kisebb létszámot befogadó helyiségben az akkori szóhasználattal, „kisdedóvót” is berendeztek.

  A sportélet nagyon fontos pontja volt a zömében fiatal emberekből verbuválódott telepesek életében. A legénykorúak hamar megszervezték a futballcsapatot, ami a MOVE (Magyar Országos Védegylet) rákoskerti szervezetének keretei között, Csankó János vezetésével működhetett. Székházuk, a leventékkel és cserkészekkel együtt, a Mátyás király (Rákoskert) sugárút 52. szám alatti házban volt. A lelkes fiatalok egy edzőpályát alakítottak ki maguknak a Vida-domb alján, elegyengették a terepet és nagyjából vízszintbe hozták. Sok földet megmozgattak, a lejtő alján egy kisebb lépcsőt kialakítva, ami a télen szánkózó gyerekeknek egy nem túl magas ugratót jelentett. Onnét a szánkókkal elrugaszkodva akár egy-két métert is repülhettek, vállalva a jármű törésének kockázatát.

  Az ifjúság a háborús helyzet ellenére minden alkalmat megragadott, hogy vidám körülmények között ismerkedjenek egymással. Ezeken a jó hangulatú összejöveteleken a tánczenét többnyire Koczkás Károly ecseri zenekara szolgáltatta. Rendkívül népszerű volt a Somorjai-Göblyös szerzőpár „Rákoskerti nyár” című dala, amelyet az idősebbek baráti találkozóikon még ma is énekelnek:

Rákoskerti nyár
Somorjai – Göblyös szerzeménye

13kotta

Tavasz est, ha alkony beálltával
Elhullajtja már virágait
Nézz szemembe, ha látod, hogy mással
Ködbe vesznek legszebb álmaid.
Rákoskerten gyönyörű, a hajnal,
Újra suttog a tavaszi szél,
Csókolj meg hát remegő ajakkal,
Hisz Rákoskertről messze szállt a tél.

  (Zárójelben szeretném megemlíteni, hogy erről a dalról még 2002. áprilisában is szeretettel emlékezett meg egy Sülysápról Londonba szakadt hazánkfia a „Tizenhetedik” újságban megjelent olvasói levelében!)

  Vidám esemény volt az 1941-es év szilvesztere is, amikor a Kollárnál egy Szilveszter-esti bálon köszöntötték az új évet. Az őslakosok leszármazottjai rácsodálkozhatnak a következő oldalon lévő képen szereplő felmenőikre, hogy ők is milyen szépek voltak fiatalon, mosolyogva!
 13balikep

A fényképen láthatók nevei:
  Az ülő sorban balról jobbra haladva: ismeretlen, ism., Bátaszéki Rózsi, Fogarasi Ilona, Csankó János, Taracközi Magda, ism., Sulyok Károly, Fogarasi Katalin, mögöttük ism. és Szimonek Rózsi.
  Az álló sorban, szintén balról jobbra haladva: Szoboszlai Sándor, ism., ism., Ordasi István, Ordasi Sándor, Sulyok Béla, Molnár Béla, Németh Erzsébet, ism., Müller Rudolf, Horgász János, Szoboszlai Pál, ism. és ism.
  A felső sorban, balról kezdve: Ordasi Istvánné, Ordasi Sándorné, ism., Németh Katalin, ism., Kockás Károly, ism., ism., Németh Mária (Maca), Fuchs (Fűzesy) Rózsa, Fuchs (Fűzesy) Éva, ism., ism.

  Ez a társaság volt a magja annak a 25-30 főből álló kultúrcsoportnak, amely a negyvenes évek közepén, Fogarasi Károly és Göblyös Antal vezetésével kezdte bontogatni szárnyait.

13fogarasi13goblyos13szsanyi

Fogarasi Károly, Göblyös Antal és Szoboszlay Sándor

  A háború borzalmainak elmúltával a kezdeti kisebb-nagyobb szereplésekből erőt merítve, a mai napig is emlegetett, nagysikerű műkedvelő előadásokkal feledtették az átélt szörnyűségeket. Büszkék lehetünk rá, hogy a 2013. január 4-én elhunyt Szoboszlai Sándor, Jászai Mari díjas Érdemes és Kiváló színészünk ebben a körben kezdte pályafutását.

13plakat

Színi előadások meghívó plakátja.

  13keresztfeA kialakulóban lévő település fejlődését megtörte és hosszú időre visszavetette a II. világháború kitörése. Az itt lakók Isten segítségében bízva, 1942-ben közadakozásból felállítottak egy keresztet a Zrínyi utca és a Mátyás király (Rákoskert) sugárút kereszteződésében, ami sokáig Rákoskert egyetlen köztéri műalkotása volt. A kereszt készítője Túri bácsi, helyi iparos volt.

  A rajta lévő kovácsoltvas virágtartó ”Uram irgalmazz nekünk, bocsájtsd meg a bűneinket” fohásza a lakosok vallási, míg a talapzaton lévő „Isten áldd meg a magyart!” kérés a keresztállítók mély nemzeti érzését tükrözi.

  A valamennyi rákoskertit megrázó egyetlen rablógyilkosságtól eltekintve, a közbiztonság nagyon jó volt. Állandó járőrözéssel a csendőrség vigyázott a rendre, igénybe véve az egyéb „hivatalos” szervek segítségét is, mint például Nagy Károly állomásfőnökét is.

  (Egy kis technika: érdemes megnézni a vágányok két oldalán húzódó telefon- és távíróvezetékeket. Minden vonalhoz két vezeték kellett és ezek a vezetékek két készüléket köthettek csak össze, azért van ilyen sok csiga az oszlopokon.)

  A háború az első időkben még nem nagyon éreztette a hatását településünkön. Ha lassabban is, de gyarapodott a lakosok száma, mint azt az iskoláról készült fénykép is mutatja, a tanulók száma 1944-ben már 140 körül volt.

  Később, a front közeledtével egyre komolyodott a helyzet. Aki tehette, elmenekült a várható súlyos harcok elöl és vidéken keresett menedéket, de az iparral és pesti műhellyel rendelkezők között olyan is akadt, aki pont ellenkezőleg, a műhely és a raktár védelme érdekében inkább vállalta a veszélyt és beköltözött Pestre.

  13jarorfeAmikor a harcok már az országhatárt is elérték, megjelent a magyar és német katonaság a stratégiailag fontos pontokon. 1944 tavaszától a Toldy Ferenc (Toldi Miklós) utca és a Hungária körút (Tiszanána utca) sarkán lévő épületben berendezkedett a német parancsnokság, a Margit körúton (Nyomdász utca), a Zrínyi utcától az Erzsébet körútig egységek állomásoztak. A Vida dombon légvédelmi állásokat építettek ki, amelynek része volt a Hattyú (Csendítő) utca vonalában, de már az ecseri határ dombján ásott mélyedésben elhelyezett fényszóró és a közelében lévő futóárok rendszer is. A Bercsényi (Pásztortűz) utca és az Erzsébet körút sarkától nem messze állomásozott a több ágyúból álló légvédelmi üteg, a Zrínyi utca és a Rózsa (Rózsaszál) utca sarkán, szemben a Schleis-féle fateleppel, földbe mélyített lőszerraktárt telepítettek.

  A Vida-domb tetején lévő fülelő egység figyelt a közeledő ellenséges repülőgépek hangjára és ők irányították a légvédelmi ágyúk tüzét. Néhányan arra is emlékeznek, hogy a dombról kereső reflektorok kutatták éjszakánként a légtérbe felbukkanó gépeket. A Budapestet bombázó angol és amerikai repülőgépek fölöttünk vonultak a céljaik felé és erre tértek vissza a kiindulási repülőterükre. Volt olyan nap, hogy közel ezer gép húzott el a magasban vérfagyasztó dübörgéssel. A magasabb pontokról, a Vida-dombról, az iskolától, a Mátyás király (Rákoskert) sugárút és Erzsébet körút sarkán lévő térről jól lehetett látni a budapesti pusztítás során égő területek hatalmas füstjét.

  Azok, akik nem tudtak hova menni, vagy ragaszkodtak a rákoskerti házukhoz, óvóhelyeket építettek maguknak. Több helyen, ahol a házhoz nem készült a védelmet kellő mértékben biztosító pince, az utcai árok mélyebbre
13karbejfeásásával, kibővítésével és gerendákkal való lefedésével alakítottak ki menedéket nyújtó helyeket, ahová be tudtak húzódni a légiriadók idején.

  Ezeknek a kezdetleges bunkereknek a haszna többször bebizonyosodott, mint például 1944. szeptember 14-én, amikor is a rákoskerti légvédelmi ágyúk eltaláltak egy ellenséges vadászbombázó gépet, amelynek pilótái (hogy kényszerleszállás közben nehogy a gépben lévő bombák miatt robbanjon fel a gépük) a település fölött szabadultak meg a veszélyes rakományuktól. A kb. 50 kilogrammos bombák a Hungária körút (Tiszanána utca) és Zrínyi utca közötti részen robbantak. Szerencsére áldozatot nem követeltek, csak Cs. Nagy Miklós asztalos műhelyépületében okoztak kárt.

13allasokfe  A Rákoskert körüli harcok aránylag rövid ideig tartottak, a front gyorsan átvonult rajtunk és 1944. december 27-én éjszaka a harcoló szovjet csapatok megszállták a települést. December 28-án hajnaltól Ecser felől özönlöttek az oroszok, rengeteg sebesültet hozva magukkal. Az iskola épületében és több rákoskerti házban azonnal hadikórházat rendeztek be (a Tízházak egyikében, a Tárogató (Irsa) utca 32. szám alatt, a levett ajtószárnyakat használták műtőasztalnak, a Pázmány körút (Perec utca) 81. alatt gyengélkedő volt, az Erzsébet körút 55-ben műtöttek, az Erzsébet körút 57. hullaház lett és sebesülteket ápoltak az Erzsébet körút több másik, az iskolához közeli házában is).

  Úgy tudjuk, hogy a kórházban meghalt és a környéken elesett katonákat településünk különböző helyein temették el. A Mátyás király (Rákoskert) sugárút és a Zrínyi utca sarkán lévő kereszt mögött nyolc-tíz méterre még egy évtized elteltével is jól kivehető volt két sírhant, ami alatt valószínűleg magyar katonák nyugszanak. Az iskola terasza előtt lévő magyar honvédsírokat sokáig gondozták is a szülők, de azok az évek multával feledésbe merültek. Az iskolánál, az 1948. november 7-én felállított szovjet emlékmű 3 tiszt, 18 tiszthelyettes és 83 közlegény sírja közelében állt, amelyből a maradványokat az 1990-es években exhumálták és máshol temették el őket. Azt is tudni vélik egyesek, hogy a Budapest határát jelző táblától 20-30 méterrel kijjebb, a Zrínyi utca jobb oldalánál, lemészárolt magyar honvéd hadifoglyokat temettek el.

  Több épületben kiszolgáló egységek működtek, a legénységnek és a kórháznak az iskola udvarán és a Margit körút (Nyomdász utca) 31. szám alatti házban főztek, a Tízházak közül a Rózsa (Rózsaszál) utca 8. szám alatt tiszti konyha volt, a Toldy Ferenc (Toldi Miklós) utca 9. szám alatt pedig mosoda működött. A helyi szovjet parancsnokság a front utáni időkben az Erzsébet körút 110. szám alatt, az elhárítás a Toldy Ferenc (Toldi Miklós) utca 42-ben, az egészségügyi parancsnokság pedig a Hungária körút (Tiszanána utca) 70. szám alatt rendezkedett be.

  Az anyagi veszteségek, bár súlyosak voltak az azt elszenvedőknek, más településekéhez képest nem tűnnek nagynak. Néhány lakóházat ért kisebb bombatalálat és több épületben a beszállásolt katonák és azok lovai okoztak károkat.

  A rákoskerti lakosok elesett és elhurcolt hőseinek nevét a vasúti állomás falán elhelyezett emléktáblákon örökítettük meg. Minden évben, május utolsó vasárnapján, a hősök napján, az emlékezők itt helyezik el koszorúikat.

 13marvanytfe2 A háború rákoskerti áldozatairól a következőket sikerült kideríteni:

  Csernus Pálné (Paula) a szovjet katonák brutális erőszakosságába halt bele 1945. január 1-én.
  Juhász János a 2. hadsereg doni katasztrófájánál elesett.
  A Kálmán családot a németek koncentrációs táborba hurcolták és onnét nem tértek vissza.
  Mészáros Jánost a háború után kényszersorozták és a rákosi Drascher téglagyár újjáépítéséhez rendelték, mivel kőműves volt a szakmája. A gyárkémény helyreállításakor lezuhant a magasból és szörnyethalt.
  Szoboszlai Lászlót, mint leventét fogták el az oroszok és bár a szegedi börtönből, a betegségére való tekintettel hazaengedték, a legyöngült szervezete nem épült fel újra, 1946 őszén meghalt.
  Id. Varga Sándort a nyilasok elvitették és Németországban, egy koncentrációs táborban halt meg.
  Veres János, mint folyamőr, a Tiszánál folyó harcokban halt hősi halált.
  Farkasdi József a Dömös nevű, 1916-ban a Ganz Danubius hajógyárban épült csodálatos lapátkerekes személyszállító gőzös első kormányosa volt. A hajó menetrend szerinti járatként 1951 június 22-én, Mohácsról Budapestre tartva Fajsz hajóállomását elhagyva, attól néhány száz méterre a fenéken rejtőzködő mágneses aknára futott és pillanatok alatt elsüllyedt. A száznál is több áldozat között volt ő is.
  László Józsefné 1944. november 3-án halt meg. Aznap dél körül 250 munkaszolgálatos haladt át Rákoskerten. Feladatuk az volt, hogy a vasút mellett, talpfákból géppuska-állásokat építsenek. Az oroszok észrevették a csapatmozgásokat és tüzérségi harc bontakozott ki az 55-nél beásott magyar ágyúüteg és a szovjetek között. A munkaszolgálatosok és kísérőik elmenekültek, de a felrobbanó ágyúgolyók egy magyar katonát és a szabadban tartózkodó László Józsefnét megölték.
  Surányi József a háború vége felé szovjet hadifogságba került és nyoma veszett.
  Taracközi Irén és férje az ostrom elől vidékre költözött. Amikor a front a kis faluba ért, a német katonák után kutató oroszok a civileket sem kímélve őket is agyonlőtték.

13bronzfe  Nem csak azokat tekintjük áldozatoknak, akik életüket veszítették, hanem azokat is, akik hadifogságba estek, illetve akiket szovjet munkatáborokba hurcoltak. Ők évekig sínylődtek, míg újból visszatérhettek szeretteik közé.

  Emléküket bronztábla őrzi, amelyen a következő nevek olvashatók:

Gratzl Gyula Müller András Sifter György
Gubek Mihály Nagy József Sifter Rozália
Hegyi Antal Ordasi Ferenc Simon József
Hertelendi József Pádár Ferenc Szoboszlai Pál
Hérics József Rémán Ferenc Szoboszlay Sándor
Madarász István Segesdi Lajos Tarpataki Károly
Mészáros István

Virágh Miklós

 

 

 

 

Ugrás a lap elejére