Rákoskert a II. világháború végéig II. rész

  Számítani lehetett rá, hogy a település fejlődésével beindul az ingatlanok forgalma is. A vállalkozásban épített házakra is vevőket kellett találni, illetve a több telket felvásárlók is valószínű, hogy előbb-utóbb értékesíteni szeretnék majd a befektetésként megszerzett házhelyeiket.

32hirdeto  Az ingatlanközvetítésben rejlő lehetőséget kívánta kihasználni egy jó üzleti érzékkel rendelkező frissen letelepült rákoskerti: Gratzl Gyula, akinek a festék- és vegyiárú boltja már megnyílt a Margit körút (Nyomdász utca) 11. szám alatt. 1942-ben hirdetőtáblát állított fel a piactéren, hogy ily módon hívja fel a figyelmet új vállalkozására.

  (Sajnos, az életrevaló elhatározás nem lehetett hosszú életű. Gratzl Gyulát 1943-ban behívták katonának. 1945 januárjában hadifogságba esett és csak 1947 késő őszén térhetett haza, Rákoskertre.)

  Rákoskert jellegéből fakadóan, az első időkben főleg hétvégi teleknek vásárolták meg az emberek a házhelyeket és aki tehette, kisebb nyaralót, rendszerint csak egyetlen helyiségből álló épületet épített rá. A nyaralók közül sok mind a mai napig az eredeti célt szolgálja, bár számuk rohamosan csökken.

  De gyarapodó számban voltak olyanok is, akik letelepedési szándékkal vásároltak telket. Ők amilyen hamar csak lehetett, hozzáfogtak új otthonuk építéséhez. A lakóházak mindegyikének udvarán gazdasági épületek is sorakoztak, ólak disznónak, baromfiaknak, kecskének, néhol lónak, tehénnek(!) is. Hiszen ebben az időszakban, de később is, nagyon fontos volt, hogy az élelmiszerek jó részét saját maguk állítsák elő. A telkeket a hivatásos munkájuk mellett szorgalmasan művelték, zöldséget, krumplit, kukoricát termeltek.

  A mai értelemben vett közművek közül csak az elektromos hálózatot építették ki Rákoskert egy részén, főleg a Zrínyi utca és a vasút között, az Erzsébet körút, a Margit körút (Nyomdász utca) és az Toldy Ferenc (Toldi Miklós) utca nyugati szakaszának környékén. A hálózat ellátása a Zrínyi utcán Ecser felé menő, az 1930-as években kiépített magasfeszültségű vezetékre, a Mátyás király (Rákoskert) sugárútnál telepített transzformátorról történt. Más közművet ebben az időben nem találunk Rákoskerten. A vízellátást ásott kutak biztosították, bár a területen az ivóvizet adó talajrétegek felszíntől való távolsága szélsőségesen változó volt. Például a Csokonai (Pásztorfalva) utcában az Erzsébet körútnál található közkutat bőséges vízzel ellátó réteg csak hat méterre, míg a tőle kétszáz méterre lévő telken ásott kútban 32 méterre volt a talajszinttől. A kutak között több olyan is volt, amely a régi katonai térképek szerint már 32terkepjóval a parcellázás előtt megvolt, például az előzőekben már említett Horgász-kút, valamint a Csokonai (Pásztorfalva) utcában lévő terméskő falazású kút. Katonai szempontból a kutak stratégiai jelentőséggel bírtak, mert a vonuló vagy táborozó sereg katonáinak és a szállítást végző, illetve hátaslovaknak egészséges ivóvízzel való ellátása létfontosságú volt. Itt szeretném megemlíteni, hogy miért is nevezte a köznyelv a legrégebbi kutat Horgász-kútnak. Schell bárónő a parcellázás kezdetekor felfogadott egy mezőőrt és a kút közelében építtetett neki egy szép házat. Ez volt az első szilárd építőanyagból készült épület Rákoskerten. A ház 1934 májusára készült el, ahol Horgász Nagy István kezdetben bérlőként, később tulajdonosként lakott és innét látta el a parcellázási terület őrzésével járó feladatait. Az ő nevét őrzi mind a mai napig a közelükben lévő, ma már nem használt kút.

    Ezeken kívül még többet is mélyítettek a közterületeken, így azoknak is vízvételi lehetőséget biztosítottak, akiknek nem volt pénzük rá, hogy saját kutat ásassanak. Ilyenek voltak a Tárogató (Irsa) utca északi végénél, a piactéren, a Szentpéteri (Postamester) utcában és az állomás épülete mellett.

32kollarfe  Ahogyan a telepesek száma növekedett, egyre nagyobb igény támadt a közösséget kiszolgáló vállalkozásokra.

  A vendéglátást szolgáló intézmények az elsők között épültek, kettő is szinte egy időben. A vasúti állomástól a település belseje felé vezető Mátyás király (Rákoskert) sugárúton, a Tárogató (Irsa) utcai kereszteződésnél Kollár János vendéglős 1933-ban vette meg a telket és 1935-ben építette fel az évtizedekig csak „Kollár”-nak hívott kocsmáját. Vidám hely volt, maga a cégtábla is ezt tükrözte: „NE TOVÁBB, ITT A VILÁG KÖZEPE! Kollár János bor, sör és pálinka korlátlan kimérése”.

  A piactér Rákoscsabához közelebb fekvő végén, a Zrínyi utca és a Margit körút ((Nyomdász utca) sarkán Bukor úr 1940-ben nyitott egy színvonalas vendéglőt, amely kifőzdeként is működött és saját, szivattyús vízellátó rendszere volt. Itt italt főleg csak az ételhez szolgáltak fel, de volt az udvarban tekepálya és a mellékhelyiségben angol rendszerű WC működött. Néhány évnyi működés után, 1946-ban, Sebők Ferenc az idős apósától átvette az intézményt. Ekkor építtetett színpadot a nagyteremben és söntést is kialakított. Ettől kezdve egy egészséges versengés alakult ki a „Sebők” és a „Kollár” között, mert minkét helyen megvoltak az adottságok bármilyen rendezvény tartására.

32sebok1  Volt azért különbség a két „műintézet” között, ami elsősorban a vendégkörben mutatkozott meg. A Kollárnál a baloldali, inkább szociáldemokrata beállítottságú munkások, míg a Sebőknél a nemzeti érzelmű kispolgárok, helyi iparosok és hivatalnokok érezték igazán jól magukat.

A piactér körül sorban nyíltak az üzletek:

  A tér déli végénél, a Mátyás király (Rákoskert) sugárúttól a második telken felépült egy ház, amelyben Komlós Mór szatócsüzlete volt. Komlós úr egy szörnyű rablógyilkosság áldozata lett, amikor üzletébe éjszaka betört egy gazember. Az ajtó fölé szerelt csengettyű hangjára felébredt a tulajdonos és amikor meglepte a betörőt, az előkapta pisztolyát és főbe lőtte őt. Szerencsére később elfogták a gyilkost és meglakolt tettéért. A megüresedett üzletet rövid ideig Nemesváriék, majd egy társult vállalkozás vitte tovább. Két kisebb helyiséget alakítottak ki a házban, egy darabig a Maksó-féle hentesüzlet és Nevágó úr fűszerüzlete működött itt. Később Nagy úr vette át az egész épületet és egy nagyobb élelmiszerboltot működtetett.

  A Tárogató (Irsa) utcában is volt egy kisebb vegyeskereskedés, ahol Molnár Béláné egészen az ötvenes évekig árult. Emlékezetes volt a saját maga által gyártott, dióval kevert égetett cukorból készült grillázs, amit fillérekért árult a gyerekeknek. Sokunknak még ma is benne van a szánkban az íze és orrunkban az illata.

  Egy másik fűszerüzlet (később szövetkezeti bolt) a piactér felső részében, a Sebők melletti házban is volt, ahol maga a tulajdonos, Zsuppán József szolgálta ki a lakosokat több mint tíz évig.

  A Mátyás király (Rákoskert) sugárút és a Zrínyi utca kereszteződésének déli sarkán lévő telken az Ordasi-féle vasbolt nyílott, amely pár év múlva, Tóthék tulajdonába került és így lett egy harmadik fűszeresünk is.

32sebokhaz32kozert

A baloldai épület valaha a Sebők-kocsma, a jobboldali, mára már eltűnt ház pedig Komlós Mór szatócsüzlete volt

32zsupan32hentes

Két másik épület: a ma családi házként használt volt Zsupán bácsi kereskedése, a jobboldaliban pedig Ordasiék vasboltja, majd fűszerüzlet, később Közért hentesbolt működött (2013-ban lebontották)

  Gratzl Gyula Margit körút (Nyomdász utca) 11. szám alatti festék- és háztartási üzletét már említettem, ahol festéket és vegyi árút meg a világításhoz szükséges petróleumot árult.

  A piactéren, a Toldy Ferenc (Toldi Miklós) utca torkolatánál, közterületen egy csinos picike házacska állt, Lukács bácsi trafikja, amit hadirokkanti juttatásként kapott és ahol akár egy szál cigarettát is vehetett a kispénzű dohányos.

  A vasúti állomástól felfelé, a Tárogató (Irsa) utca kereszteződése után, majdnem egymással szemben helyezkedett el a posta (Mátyás király sugárút 18.) és a fodrász. A postánál, Wehrmann Zoltán 1938. 32orbelyjúnius 1-jén kapott hadirokkanti nyugdíjasként postamesteri állást, majd halála után Etuska, a postáskisasszony szolgálta ki az embereket és kezelte a település egyetlen nyilvános telefonkészülékét. Az első időkben Répási bácsi vágta a hajakat és készítette a frizurákat a sugárút és az országút sarkán lévő ház szuterénjében lévő műhelyében, de néhány évnyi működés után már pár házzal lejjebb Raffaisen Antal - akit csak Rafi bácsinak hívtunk - lett a település hölgyeinek a fodrásza és a férfiak borbélymestere.

  Az elkopott cipők javításával Oroszi bácsit lehetett megbízni, cipészműhelye lakóházában, a Margit körút (Nyomdász utca) 7. szám alatt működött.

  A központtól kissé távolabb, a Jászberényi út és a Jázmin (Tiszafüred) utca sarkán az 1940-es évek közepétől Nagy József péksége látta el egész Rákoskertet és környékét híresen finom kenyérével, amit hajnalonként a fatüzelésű, petróleumlámpával megvilágított kemencéjében sütött és a kemence szája előtt ásott, derékig érő lyukban állva, hosszú nyelű lapáttal szedett ki.

32nagypeksegSzabója is volt a községnek, Takács bácsi az Erzsébet körúton lakott, a Mátyás király (Rákoskert) sugárúttól a Vida-domb félé haladva az első beépített telken volt kicsinyke házuk, ahol feleségével, Ferenc fiukkal és az értelmi fogyatékos Vera lányukkal laktak. Ő varrogatta a ruhákat, fordította ki a kabátokat, vagy csinált két kopottból egy viselhetőbbet.

A település állandó lakosainak a száma az első időkben még nagyon csekély volt. A kevés gyerek elfért a volt Kucorgó csárda épületében 1936 szeptemberétől, a Schell bárónő saját költségén működtetett kis iskola egyetlen szobájában. Bóta Lőrincnek hívták az első tanítót, aki a friss telepesek gyermekeit, összesen 14 fiút és lányt, egy összevont osztályban tanította. Az 1939/1940-es tanév kezdetekor már több, mint 60 főre szaporodott a létszám és nem fértek el a kis teremben. Az elhatározás ebben az évben már megszületett az igazi iskola építésére és elkezdődtek az előkészítő munkálatok. Pénzt kellett szerezni az akkori oktatási szervektől, hogy 1941-ben elkezdődhessen az építkezés. De addig is kellett valahol az egyre több gyerekkel foglalkozni, ezért innét elköltözött az iskola a Mátyás király (Rákoskert) sugárút 56. szám alatti félig kész házba, majd egy év elteltével a Gellért körúton (Tiszaörs utca) lévő, a parcellázási iroda által bérelt lakóházba. Ott már kicsit nagyobb „osztályteremben” folytathatta az oktatást Horváth Béla tanító úr és Ortutay Istvánné tanítónő.

  Közben megkezdődött egy, a település nagyságához mérten tekintélyes méretű elemi iskola építése a Margit körút (Nyomdász utca) és az Erzsébet körút sarkán üresen hagyott területen, ami az 1942-43-as tanévre el is készült és három szép, tágas, világos osztályában megkezdődött a tanítás.

  Mivel a település ebben az időben még közigazgatásilag Rákoscsabához tartozott, ezért a hivatalos iratokban mint Rákoscsaba, esetleg Rákoscsaba-Rákoskert szerepelt. Ekkor még nem volt önálló ez az intézmény sem, hanem mint a rákoscsabai elemi iskola fiókiskolája működött. Ebből az időből Várnagy Miklós igazgató úr, Horváth Béla, Ortutayné Balla Etel és a mindenki által ma is szeretve tisztelt Vincze Ferencné (Vali) tanítónő nevét ismerjük.

32iskola

 

 

A rákoskerti Magyar Királyi Elemi Népiskola 1944-ben.

32tanitok232orbiz3

  Templom nem volt a településen. A „Magyar Királyi Elemi Népiskola” dupla (nyitható válaszfalú) tantermének déli felében kialakított kis kápolnában tartották a ökomenikus istentiszteleteket, sőt még az egyházi házasságkötések is itt történtek (Gondnoka Takács János, kántora pedig Zsuppán József volt). Rövid ideig harang is volt az iskola tetején, de azt a háború miatt 1944-re már leszerelték és elvitték. A kápolnában az első esküvőt, Sebők Ferencét, 1943. augusztus 12-én katolikus szertartás szerint tartották.

32sebokesk

Sebők Ferenc esküvője a rákoskerti iskolában, 1943-ban.

32refeskmegh32urasztalt2    32napkoziReformátus párok is itt esküdtek egymásnak örök hűséget, miként azt egy fennmaradt meghívó is tanúsítja. A református istentiszteletek alkalmával használt, egy rákoskerti hölgy, bizonyos „Helénke néni” által hímzett és adományozott úrasztal terítő a rákoscsabai gyülekezetnél szerencsésen megmaradt és 1999-ben, a vasútállomás falán elhelyezett emléktábla szentelésén a hívők ismét találkozhattak vele. A terítő anyaga drága bársony, hímzése gyönyörű. Kár, hogy az adományozó teljes nevére ma már senki sem emlékezik, pedig megérdemelné, hogy az utókor hálával emlegesse őt.

Mivel már folyt a háború és az iskola a terep egyik legmagasabb pontjára épült, tetején helyezték el a szirénát. Amikor nem volt tanítás és üres volt az épület, a helyi légoltalmi szervezet tagjai tartottak itt szigorú ügyeletet.

Ugyanezen a területen, de a Pázmány körút (Perec utca) felöli részen épült egy különálló szép ház, amely kényelmes tanítói lakásként működött egészen 1951-ig.

Folytatás a III. részben!

Ugrás a lap elejére