Rákoskert a II. világháború végéig I. rész

  A terület házhelyeinek értékesítése 1933-ban kezdődött és az 1940-es évek első felében lényegében befejeződött. A telkek valódi birtokbavétele folyamatosan történt. Valamennyi olyan állapotban volt, hogy lehetett rájuk házat, melléképületeket építeni, gyümölcsfákat ültetni és a kertet művelve a megélhetéshez feltétlenül szükséges zöldségféléket termeszteni. Kivételt csak a Csokonai (Pásztorfalva) utca egy része jelentett, öt házhely (a mai számozás szerint a 38-46 számú telkek), ahol a déli oldalon egy meredek homokbanyafepartfallal határolt homokbánya volt található. Állítólag ebből a bányából a homokot még a vasúti töltés készítésekor kezdték kitermelni, akkor egy csillepálya is kiépült a homok szállítására a bányától a vasútig. Később a településen folyó építkezésekhez ezt az alapanyagot használták, de mivel a homok agyagot is tartalmazott (a rákoscsabai sóderhez hasonlóan), a belőle készített vakolat 10-15 év alatt elveszítette a szilárdságát és elkezdett porladni. Ezt felismerve az ötvenes évek elejétől már megszűnt a kitermelés. Nagyon sokáig a gyerekek - nem teljesen veszélytelen - játszóhelyeként tartották számon ezt a területet, ahol lehetett kisebb-nagyobb barlangokat fúrni a partfalba, a csaknem függőleges részeken „csúszdákat” koptatva, fenéken lecsúszni, télen pedig szánkókat összetörve leszáguldani a kevésbé meredek részeken. Idővel ennek a pár teleknek is gazdája akadt, akik hatalmas munkával teraszokat alakítottak ki, gyümölcsfákat telepítettek és házakat építettek.

  Rákoskert első komoly lakóházai kisebb villák voltak és a Tárogató (Irsa) utca – Rózsa (Rózsaszál)  utca kereszteződésének környékén épültek fel, ezeket „Tízházak” néven ismerték a helyiek (lásd az előző fejezetet!). Tulajdonosaik kispolgárok és hivatalnokok voltak, néhányuk neve ismerősen hangozhat az első generációs telepesek leszármazottai előtt is: A Tárogató (Irsa) utcában: Perlaky (38. sz.), Lebánovits (Poremba,) (36. sz.) Népessy, (34. sz.), Gotthard (Vince) (32. sz.), a Rózsa (Rózsaszál) utcában: Fodor (Bökényi) (4. sz.), Kálmán (6. sz.) Kováts alezredes (8. sz.), Lovassy (10. sz.) és a Tulipán (Kerekeskút) utcában, a Lovassyék mellett Tóth Pál nejével, Hercegfy Stefániával lakott.

gotthardlovassy

A Gotthard-féle ház még eredeti állapotában, 1966-ban és egy másik szép épület, a Lovassy ház.

  A legnagyobb épület ezek között a Lovassy ház (Rózsa utca 10), amelyet a hatvanas évektől a hetvenes évek elejéig körzeti orvosi rendelőként használtak, azóta egy dzsungel közepén, lakatlanul és egyre romló állapotban állt, amíg az új tulajdonos 2007-ben rendbe nem hozta.

porembakovacs

 A  Lebánovits  (Poremba)-ház  2004-ben,  és  még  egy,  a  változatlan  formában  álló „Tízházak” közül:  a  Kováts-féle  ház.  Az utóbbiról részletesen ITT olvashat

   A „Tízházak” közül még több ma is majdnem változatlan külső formában megtalálható (Irsa utca 38., 36 és 34, Rózsaszál utca 8. és 10.), de néhány már teljesen átépült.

kerites  Az új házak köré kerítés is kellett. Voltak, akik léckerítést csináltattak, de sokan voltak, akik abból a kiváló minőségű hullámos drótból font elemekből készíttettek, amit egy méltán neves gyár gyártott. Ezekből a kerítésekből még mindig akad egy-két példány, a rájuk erősített táblácskák hirdették a cég nevét (idők során ezek elvesztek, Mátyásföldön sikerült egyet lencsevégre kapni):

 epitotablak Több házhelyet vállalkozók vásároltak föl, ahol házakat építettek és beköltözhetően adták el azokat, zömében kishivatal-nokoknak, iparosoknak és munkásoknak. A legtöbb ilyen házon feltüntették a tervező, építő nevét, de az azóta eltelt évtizedekben végrehajtott átépítések miatt ma már csak egy táblát találtam az úgynevezett László-házon, a Mátyás király (Rákoskert) sugárút és a Tárogató (Irsa) utca sarkán.

  Ezek a házacskák egyszerűségükben is nagyon szépek. Vannak közöttük olyanok, amelyek egymást követő generációk otthonául szolgálva, megmaradtak változatlan külső formában és a gondos ápolás nyomán ma is úgy néznek ki, mint a mesebeli „mézeskalács-házacskák”. (Bővebben erről ITT olvashat.)

hazunk  Van Rákoskerten egy párját ritkító különleges építmény is amely titokzatosságával sokunk figyelmét felkeltette.

1942-ben egy művészetkedvelő tanárember megvásárolt hat egymással határos házhelyet a Tulipán és a Turul utca között (ma Kerekeskút és Merzse utca). Építkezni kívánt, de többre vágyott, mint egy egyszerű lakóépület. Dédelgetett álmát szerette volna megvalósítani: egy olyan lakóház felépítését, amelyhez fog-ható nem csak a környéken, de az egész országban nincsen. Három szintes házat álmodott meg, ahol a földszint és az emelet egy tágas, hallszerű lépcsőházból közelíthető meg. Ebből a helyiségből lehetett volna elérni a szintek lakószobáit és innét nyílt volna a délnyugat felé kialakított télikert. Az alagsorba tekintélyes méretű, több helyiségből álló pincét tervezett.

  Egy év alatt elkészült a lépcsőház és a hozzá közvetlenül csatlakozó néhány apróbb helyiség. A háború miatt le kellett állni az építkezéssel, de a már felépült rész tökéletesítését folytatni lehetett. Elkészültek és beszerelésre kerültek azok az ólombetétes üvegfestményekkel díszített ablakok, amelyek felbecsülhetetlen értékükkel olyan különlegessé teszik ezt a tulajdonképpen torzóban maradt kis kastélyt. Az elkészült rész déli oldalon apszis-szerűen félköríves kialakítású, itt vezet fel félfordulatnyi csigavonalban a lépcső az emeleti szintre. A lépcső emelkedő vonalát követve íves tetejű színes üvegfestményekkel éített ablakokon kap fényt a helyiség. A két kisebb ablak egyikében ólomfoglalatú üvegfestményen Szent László királyt, a másikon magyarországi Szent Erzsébetet láthatjuk.

koltaihazkcimer  A három nagy ablakot Magyarország régi címerei díszítik. Valamennyi üvegmunka az 1943-ban már csak ritkán művelt szecesszió formajegyeit hordozó tökéletes művészi alkotás. A címerek a nagy ablakok felső, íves kialakítású harmadában helyezkednek el. A téglalap alakú alsó harmadot váltakozó, anyagában finoman színezett, rombusz alakú üveglapok hálója tölti ki. Szokatlan módon, két láncon függő kör alakú ólomüveg díszíti ezt a területet. A kb. 30 cm átmérőjű medalionokban lovas szenteket ábrázolt a művész: Szent Lászlót, Szent Györgyöt és Szent Mártont. A tulajdonos bizonyára kedvelte a bort, mert a pincébe vezető teret is dekorálta egy hasonló, de a lépcsőház terébe nyíló ablakkal. Ezen a művön egy jókora boroshordót láthatunk, rajta két törpe lovagol, előtte egy vörössapkás harmadik éppen bort csapol. A hordón a házépítő tulajdonos Koltai József monogramja és az építés éve: 1943 látható.

  A lépcsőház halljához csatlakozó kisebb helyiségből szintén nyílik egy ablak a belső térbe, ezen egy fiatal nőalak látható, amint a magasra emelt, vörösborral teli poharát vizsgálja, ölében kerti gyümölcsöket tartva.

  Az épület értékét adó gyönyörű üvegmunkák Palka József országos hírű üvegfestő műhelyében készültek, alkotója az ott dolgozó Kovács János volt. Az ablakok a csodával határos módon élték túl az eltelt 73 évet. A háború után már nem volt mód arra, hogy az épületet a tervezett formában befejezzék, de Koltai József és családja nagyon fontosnak tartotta, hogy a meglévő rész állagát megóvja. Koltai úr az 1960-as években sajnos meghalt, de felesége és fia hozzá hasonlóan, erejüket szinte meghaladó módon vigyáznak a házra. Az ablakokra kívülről ütésálló műanyag lapokat szereltek fel, mert a vandálság nem ismer mértéket, félő, hogy kővel bedobva tönkreteszik a pótolhatatlan üvegfestményeket. (Az épületről többet ITT tudhat meg.)

  Remélhetőleg hamarosan önkormányzati védelem alá kerül Rákoskertnek ez a mindezideig egyetlen igazi művészi értékeket felvonultató építménye.

Folytatás a II. részben!

Vissza a lap elejére.