Rákoskert a háború befejezésétől 1950-ig

  Miután a háború véget ért, lassan visszatértek a különböző okok miatt máshol meghúzódó rákoskertiek, kivéve azokat, akinek élete tragikusan végződött és már nem érték meg a harcok befejezését vagy külföldre távoztak. A többség megpróbálta folytatni a front átvonulása előtti életét, de voltak olyanok is, akiknek a háza lakatlanul maradt. Ezek az épületek, mint elhagyott javak, állami tulajdonba kerültek.

11igazolvanyfe  A vasút helyreállítása a front elvonultával azonnal megkezdődött és 1945 végére megtörtént, igaz, hogy a második sínpár anyagát felhasználva, csak egy vágányon sikerült a forgalmat biztosítani. A helyreállítási munkákban rákoskerti lakosok is részt vettek. Ők olyan kincset érő, valószínűleg sokuk életét megmentő igazolványt kaptak, amellyel mentesültek a „málenkij robot” címén történő elhurcolástól és az évekig tartó, gyötrelmes oroszországi rabságtól.

  Eddig nem tudtunk róla, de ez az igazolás bizonyítja: a rákoskerti kulturális életben meghatározó szerepet játszó Göblyös Antalnak más vonatkozásban is hálával tartozunk. Az ő elévülhetetlen érdeme, hogy mint MÁV tisztviselő, a dokumentum sorszámából következtetve legalább kilencvenhárom ilyen menlevelet bocsátott ki!

  A személyszállító szerelvények többnyire csak a marhavagonokból sebtében átalakított, támla nélküli fapadokkal berendezett és az utasok által fűtött szénkályhákkal melegített „Bocipullmann”-nak nevezett személykocsikból álltak, de már elérhetővé váltak a pesti munkahelyek.

  Aki nagyon akarta, az autóbusszal is bejuthatott a városba. Mivel a BSzKRT nem tartott fenn vidéki járatot és a „Rákosok” akkor még nem tartoztak Budapesthez, a háború után bizonyos „Mari néni” testvérbátyja tartott fenn magánjáratokat Rákoshegyre és Rákoscsabára. A csabai körforgalomban közlekedett és megállt a Kucorgónál is. Mari néni volt az előre nyúló motorházú autóbusznak a kalauza is egyben és róla elnevezve, „Maribusz”-nak hívták a járatot.

12bocipulman  Újból kinyitottak a boltok, de az élelmiszerellátás nagyon szűkös volt. Hogy a Rákoskerti kisgyerekek ne maradjanak tej nélkül, Büki Zsigmond eladta a vidéken lévő házát és ott helyben teheneket vett, azokat ezernyi veszélyen át, lábon idehajtotta és így biztosította az életet jelentő táplálékot a kicsiknek.

  A kifosztott házakat lassan rendbe hozták a tulajdonosok. Az iskolában, amely elnevezéséből törölték a Magyar Királyi kifejezést és Állami Népiskola lett, Várnagy Miklós, majd Tátray Ferenc igazgató, Tiszai István tanító úr, Ortutay Istvánné, Kerti Erzsébet, Kemenesy Erzsébet, Sinkó Julianna (Lola), Vincze Ferencné (Vali) és Czike Károlyné tanítónők segítségével folytatták a tanítást. Ők az igazi, hagyományos tanítói értékeket képviselték. Nemcsak tanították, hanem nevelték is a rájuk bízott gyerekeket, szigorúan, de igaz szeretettel. Gyakran odaadták a saját uzsonnájukat is a szegényebbeknek, ha látták, hogy a szülők nem tudtak még zsíroskenyeret sem csomagolni a kicsiknek. Érdekességképen megemlítem, hogy az értékelés az első időkben 1-től 5-ig terjedő skálán történt, ahol az 1-es volt a legjobb, majd áttértek az 1-től 7-ig való osztályzásra, itt már a 7-es volt a kitűnő és 1950-ben szovjet mintára vezették be a jelenleg is érvényes 1-től 5-ig terjedő rendszert.

  Sajnos a kommunisták hatalomra kerülésével az iskolában egyre több akadályt gördítettek az istentiszteletek megtartása elé, sőt 1950 február 15-én rendeletileg be is tiltották azokat. Bár a körzet a Rákoscsaba-Újtelepi Szent Erzsébet katolikus plébánia körzetéhez tartozott, a hívő katolikusok inkább a könnyebben elérhető ecseri templomot keresték föl vasárnap délelőttönként. A reformátusok a rákoscsabai templomba jártak.

  Új házak ebben az időszakban nemigen épültek, a már meglévő, az 1949-es állapotokat tükröző térképen feltüntetett, mintegy 370 épületen kívül. Az elszegényedett emberek többnyire a megkezdett építkezéseket sem tudták folytatni, sok telken árválkodott önmagában a kész alap, máshol a csupasz falak álltak még hosszú-hosszú évekig.

13terkepnfek14terkepkfek  Az ebben az időszakban készült katonai térképen láthatjuk, hogy milyen kevés lakóház volt ekkor még Rákoskerten. Például a parcellázás 10. ütemében értékesített telkeken csak öt lakóházat tüntetnek fel (köztük a Sasvári, Káldi, Köncöl és a Pásztor [Pint] házakat) az 1949-ben készült felmérés térképén.

  Néhány elhagyott, állami tulajdonban került háznak időközben gazdájuk akadt, a felvidéki magyarüldözés által földönfutóvá vált menekültek kapták meg kárpótlásként a Csehszlovákiában hagyott javaik helyett.

15hazunkfe  A Vida dombon lévő állásokat benőtte a fű és már gyerekek játszottak az ott talált tusa nélküli, elgörbített csövű puskákkal. A Bercsényi (Pásztortűz) és Szív (Rákoskerti) utca találkozásánál álló ágyúk természetesen eltűntek, a visszamaradt üres sárgaréz ágyúgolyó-hüvelyeket a színesfém gyűjtők adták le, teljesítve ezzel a „Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!” felhívást.

  Működtek már a kocsmák is, egyre gyakrabban lehetett hallani Sebők úr NSU, majd Méray motorkerékpárjának jellegzetesen lassú, mély hangját, ahogyan árubeszerző útra indult. Személyautó a háború előtt sem volt helyi lakos tulajdonában, utána pedig jó ideig még az átutazóban erre járók is csodaszámba mentek.

16seboknsufe

 

  Beindult a társadalmi élet is. Néhány lelkes úr és hölgy (továbbra is Fogarasi Károly és Göblyös Antal vezetésével, a Szoboszlai testvérek, Zsuppán József és Mária, Németh János, Rotharidesz Gitta, a Fogarasi és Virág lányok meg sokan mások közreműködésével), a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) zászlaja alatt újból megszervezte a helyi műkedvelő társulatot és nem csak népszínműveket, de operetteket is előadtak, hol a Kollár, hol a Sebők kocsmák színpadán. A repertoárjuk széles skálát fogott át: játszották Farkas Imre: „Az iglói diákok”, Zilahy Lajos: „Fatornyok” című művét, a „Molnár és gyermekét”, a „Mágnás Miskát”, Jókaitól „A kőszívű ember fiai”-t (Madarász István emlékezetes főszereplésével), Steinbeck „Egerek és emberek” drámáját és színre vitték Villon: „Haláltánc” balladáját is Faludy György fordításában.

17plakatk  A legnagyobb sikert a Csárdáskirálynő 1947. évi előadásával aratták, akik az őslakosok közül tanúi voltak az előadásnak, mind a mai napig emlegetik a szenzációs alakításokat.

19megh1k18megh2k

 

Az ifjúmunkás színjátszók meghívója 1949-ből.

A meghívó hátoldala, a szereposztással.

  Ebben az időben, 1946 novemberétől 1947 januárjáig jelent meg az első helyi újság, a „Rákoskerti Híradó”, egy lelkes és hozzáértő fiatalember, Szoboszlai Pál szerkesztésében, Székely Árpád helyi lakos finanszírozásával. Tudomásom szerint négy kiadást ért meg, azután a szerkesztő vidékre költözésével hosszú időre nélkülöznünk kellett a településünk mindennapi életével foglalkozó saját kiadványt.

20hiradoA Rákoskerti Híradó egy fennmaradt példánya.

Ugrás a lap elejére