Hírneves rákoskerti személyiségek, díjazottjaink.

Rákoskert, bár soha nem volt nagy és jelentős település, mégis az itt lakó emberek mindig nagyon nyitottak voltak a művészetek iránt. Ennek ékes példája az a hihetetlenül élénk kulturális élet, ami az 1940-es évek elejétől az ötvenes évek közepéig jellemző volt az itt élő közösségre és ezen a téren szinte a környék központjának számított. Ennek a pezsgő időszaknak napjainkban a reneszánszát éljük. Az igazi fellendülést a Művelődési Ház megnyitása, majd a rendszerváltás hozta, de valódi oka talán az lehet, amit Salamon György festőművész fogalmaz meg az „Évszázadok a Rákosmentén” című, 1996-ban kiadott könyvben:

„Túlzás lenne azt írni, hogy Rákosmente úgy vonzza magához az alkotó vénájú tehetségeket, mint Párizsban a Montmartre, de kétségtelen, hogy az itteni kertvárosi, csendesebb, de mégis budapesti miliő kedvez a művészek bevándorlásának.”

Ennek köszönhetően sok neves művész élt és él még ma is itt, Rákoskerten. A következő oldalakon kísérletet teszek, hogy néhány sorban bemutassam az általam ismert kiválóságainkat. Teszem ezt azért, hogy ha vázlatosan is, de tudjon minden rákoskerti róluk, azokról, akikre a településünk valamennyi polgára büszke lehet.

A felsorolást az ABC rendje szerint teszem, hiszen a maga területén mindenki a legjobbak között foglal helyet és én nem vállalhatok magamra bármiféle értékítéletet.

Bedey Gábor szobrász

bedey vers Szolnokon született 1961-ben, 1990 óta él családjával együtt Rákoskerten. Mestersége és hivatása a szobrászat. Szobrainak legkedveltebb anyaga a terméskő. Köztéri alkotásai megtalálhatók Budapesten, Sopronban, Szolnokon és Rétságon. Rákoskerten a Wass Albert szobor, valamint egy kerámia domborműve látható a Százszorszép óvodában. Művészete többirányú, a szobrászat mellett verseket is ír. Költeményei az „Idők fokán” című gyűjteményben 2002-ben jelentek meg. Versei jó részében a sorok hosszának formázásával szinte plasztikussá teszi műveit.

 

Bogdándy Szultán Zoltán art-brut képzőművész

bogdandyk  Telekiben született 1953. december 13-án, az ezredforduló után költözött Rákoskertre. Autodidakta művész. 1985-1989-ig rendes, majd tiszteletbeli tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének. 1986: egyik alapítója a Dombóvári Művésztelepnek; 1992: MAMŰ Társaság; 1998: Magyar Grafikusok Szövetsége. 2006: Munkácsy-díj. Pályáját grafikusként kezdi. Személyes hangvételű, egyszerre organikus és geometrikus (azaz mértani) struktúrákra épülő, rajzos firka- és „samanisztikus” graffiti-elemeket tartalmazó, montázsszerű, expresszív jelrendszerben élő és egyéni mitológiát közvetítő szitanyomat sorozatait, s később kollázs- és assemblage-jellegű anyagképeit és tárgyegyütteseit rövid, költői öntörténetírásaival és szenvedélyes hangvételű, mély értelmű bélyegző-verseivel „ideologizálja” meg. Ezek a verbális művek egyenértékű metaforái vizuális alkotásainak. A 80-as évek második felétől kezdődően ugyanis szinte kizárólag szerves, romlandó, mulandó anyagokkal, valamint szórvány ipari hulladékokkal és kacatokkal dolgozik. „Cizellálatlan” műveivel az igazság kimondására figyelmezteti, már-már utasítja a nézőt. Ezt a gondolatot hirdeti például egyik mail artos bélyegzőversében is: „Hiába csinosítsz, Elbomlasz, Felszívódsz, Káoszt ürítsz.” Első látásra taszító, ijesztő alkotásaival mintegy kizökkenti és szellemi átminősülésre kényszeríti a szemlélőt.

Bukta Norbert festőművész

bukta  Budapesten született 1969-ben és 11 éves korától 1997-ig élt Rákoskerten. A rokoni és baráti kötődések miatt kapcsolata szeretett településünkkel Rákoskeresztúrra való költözése óta is folyamatos. Diplomáját 1992-ben védte meg a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd három évig ugyanitt mesterképző tanulmányokat folytatott és 1996-tól tanársegédként is itt tanított. Az oktatást, más szervezeti keretek közt, azóta is hivatásszerűen folytatja. Számos jelentős díjat mondhat magáénak, több egyéni, de még több csoportos kiállítás sikeres résztvevője, könyvek illusztrátora, munkái kül- és belföldi középületek falainak díszeként gyönyörködtetik embertársainkat. Művei jelentős része templombelsőkben találhatók, olyan környezetben, amelyek általuk nem csak a hit, hanem a művészet szentélyeivé is váltak és szépségükkel a hívő emberek tömegeit érintik meg. Egyik legjelentősebb alkotása Rákoskeresztúron, a Madár-dombon újonnan épült Szent Pál templom alagsorában lévő Szent Mihály kápolna mozaik oltárfala és a templom belső terében lévő hét freskó technikájú falikép.

Ferenczi Zsuzsa kárpittervező iparművész

ferenczi  Budapesten született 1960-ban és 1992 óta él és alkot férjével, Orosz Károly keramikus iparművésszel együtt Rákoskerten. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Kárpitművészek Egyesületének és a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaságnak a tagja. Művészi hitvallása: „…a tehetségnek nem annyira valóságos éhségre, mint inkább valóságéhségre van szüksége.” (Thomas Mann)

Janikné Megyery Rita zongoraművész

ritaj  Nagyszöllősön született, ott, ahol Bartók Béla tette meg első lépéseit a világsiker felé. Zenei tanulmányait a helyi zeneiskolában kezdte, majd tanárai javaslatára az Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta és onnét a Lembergi Zeneakadémiára került, ahol a zongora előadóművészi tagozaton kapott diplomát. Visszatérve szülővárosába a rendszeres zenei rendezvényeken szólaltatta meg a zongorairodalom remekeit, közben tanított és állandó szólistája volt a zeneiskola kamarazenekarának. 1988 óta él Rákoskerten családjával. Jelenleg a Bartók Béla Művészetoktatási Intézmény művésztanáraként dolgozik. Kerületünk zenei rendezvényeinek gyakori szereplője nem csak zongoristaként, hanem ha felkérik, olykor énekel is. Johann Wolfgang von Goethe szavaira hivatkozva vallja: „Aki a zenét nem szereti, nem méltó arra, hogy embernek nevezzék. Aki csak szereti a zenét: félember; aki viszont műveli, egész ember.” Az egész emberi címet kiérdemelve, lokálpatriótaként és a Rákoskerti Templom Alapítvány elnökeként elkötelezetten küzd azért, hogy Rákoskerten megvalósuljon a sokak által áhított cél és végre felépüljön egy református templom.

Károlyi Ernő festőművész

karolyi  Pesterzsébeten született 1923-ban, 2002-ben költözött Rákoskertre. 2016 nyarán bekövetkezett  haláláig lakott és alkotott itt. A Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait 1946 és 1951 között. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének volt a tagja. Művészi hitvallása: „Legfőbb célom a művészetben a gazdag, sokszínű, változatos és bonyolult, drámától sem mentes, de mégis túlnyomóan örömteli nagybetűs „ÉLET” kifejezése. A „minden egész eltörött” szemlélet, a ma dívó redukcionizmus ellenére én a szintézisre, a harmóniára törekszem. Ehhez igyekszem felhasználni a festészet különböző eszközeit: a kompozíciót, a szerkezetet, a ritmust, egyensúlyt a formákat, foltokat, de elsősorban a színeket, amiért festeni egyáltalán érdemes. Ez persze hosszú folyamat eredménye, amíg a fekete-fehér rajztól, grafikától, vagyis a könnyen megragadható konkréttól eljutottam a nehezen meghatározható, végtelenül változatos, elvont színes foltokig.”

Koncsek Zoltán festőművész

koncsek  Bár Balassagyarmaton született 1945-ben, mégis tősgyökeres rákoscsabai, mert megbecsült iparos ősei már nagyon régóta itt éltek. Két éves volt, amikor visszakerült Rákoscsabára és 1975 óta lakik és alkot Rákoskerten. Többirányú tehetséggel megáldott autodidakta festőművész, aki tudását képzőművészeti körökben tökéletesítette. Több alkalommal vett részt kiállításokon, többek között a Rákoskerti Művelődési Házban, a Rákoscsabai Közösségi Házban és a Dózsa Művelődési Házban is. Művészi hitvallása: „Azért élünk, hogy nyomot hagyjunk magunk után, olyan nyomot, amelyre utódaink büszkék lehetnek. Szorgalommal, akarattal és némi tehetséggel sokmindent el lehet érni, ha van kitartás az emberben. (Persze azért egy kis szerencse is kell hozzá!)”

Lipták György grafikusművész

liptak  1951. december 27-én született Bocsárlapujtőn (ma Karancslapujtő). 1970-ben érettségizett, majd 1972-ben, Buda-pesten az Athenaeum Nyomdában betűszedői képesítést szerzett. Két év kötelező katonai szolgálat után felvételt nyert a Magyar Iparművészeti Főiskola typografika könyvillusztrációs szakára, ahol 1980-ban diplomázott, azóta Rákos-kerten él. Művészetét Juhász Ferenc, Kass János, Dr. Bereczky Loránd, Feledy Balázs, Cs. Tóth János, Nagy Zoltán, Anneli Tukia és még több neves bel- és külföldi szerző méltatta

Madár Eszter grafikus, festő, tipográfus

madar  1996. óta élt és alkotott Rákoskerten, jelenleg Valkón lakik. „Nem szeretem a hagyományos életrajzokat, szívesebben beszélek másról, ami fontosabb. - Navigare necesse est…-mondta költő barátom egy elkeseredett pillanatomban. - Miért? Amiért Magellán! Mindenen keresztül: mert hitt egy nem létező szorosban. S megtalálta! Útkereső vagyok, olyan mint Magellán. És életem végéig az leszek. Hogy rátalálok-e a szorosomra, nem tudom. A szoros, amit keresek, valamiféle harmónia, az érzelem és az értelem egyensúlya. Persze, a teljességet nem lehet elérni, közelítjük, de sosem érjük el. Ha elérnénk egyszer, az valami csoda lenne. Értékítéletem általában más, mint a környezetemben élőké. Tudom, hogy minden elrontott napért kár és az erkölcsi szabályokkal, a megcsontosodott szokásainkkal olykor keményen szembe kell szállni. Ehhez Adyt szoktam segítségül hívni, nagyszerűen fogalmazta: „Az én hitem nem erkölcs, nem szokás Az én hitem csodás nagy álmodás.”

ifj. Mucsi Sándor színművész

mucsi  Szolnokon született 1951 július 2-án, 1992-től haláláig, 2015-ig élt Rákoskerten. Pályafutása a kaposvári Csiky Gergely Színházban indult. Játszott a debreceni Csokonai, a kecskeméti Katona József és a Miskolci Nemzeti Színházban. 1993-tól független színművészként tevékenykedik. Főbb szerepei: Dumas: Három testőr – D’Artagnan, Moliére: Az úrhatnám polgár – Cléonte, Ábrahám Pál: Viktória – Kapitány, Illyés Gyula: Fáklyaláng – Görgey, Robert Bolt: Morus Tamás – Cromwell. Művészi hitvallása: „Voltam drámai hős, bonviván, táncos komikus, királyfi és paraszt, tábornok és baka, sármőr és visszataszító, gonosz és jó, bohóc, légtornász, vasutas, no meg osztrák, német, orosz, angol, de mindenekfölött magyar!”

Nagy Miklós festőművész

nagy  Hajdúnánáson született 1922-ben és 2005-ben hunyt el. 47 évig élt és alkotott Rákoskerten. 1942-ben végezte el az iparművészeti főiskolát. Kezdetben portréival aratott sikereket, képei túlnyomó többsége külföldi magánszemélyek gyűjteményét gazdagítja. A háború után érdeklődése egyre inkább a természet szépségei felé fordult és témáit is innét vette. Érett festőként saját, különleges technikát dolgozott ki, képein sokszor alkalmazta az enyhén meggyűrt papír felületeket. Munkásságának későbbi szakaszában egyre több absztrakt képet alkotott, bársonyos akvarell színekkel. Emlékezetes kiállítása volt 1981-ben a Dózsa művelődési Házban, Orosz Károllyal együtt mutatták be műveiket a művésztársaknak és a művészetek iránt fogékony, érdeklődő kerületi lakosoknak. Alkalmazott iparművészként egyike volt azoknak, akik a hatvanas évek jellegzetes kirakati-grafika stílusát kialakították.

Németh János operaénekes

nemeth  Budapesten született 1915-ben, elhunyt 1973-ban Rákoskerten. Itt alapított családot, itt születtek gyermekei és életének egy meghatározó szakaszát közöttünk töltötte. Az Állami Operaház és a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, a vendégszereplések során fellépett az ország több jelentős színpadán. Főbb szerepei: Kacsóh Pongrác: János vitéz (Kukorica Jancsi), Puccini: Pillangókisasszony (Pinkerton).

Orosz Károly keramikus iparművész

karcsi  Berettyóújfalun született 1956. március 18-án és 1960 óta lakik Rákoskerten. Feleségével, Ferenczi Zsuzsa kárpittervező iparművésszel 1992 óta készítik alkotásaikat közöttünk. A kristálymázas égetési technika elismert képviselője. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaságnak a tagja. A lokálpatriótákat összefogó Rákoskerti Polgári Kör megalapítója és 2005-ig elnöke, a Rákoskertért Díj 2002. évi kitüntetettje. Művészi hitvallása: „A jó festmény: több jó kép egymáson. (Baudlaire) – amit még hozzá tehetek: legyen benne Isten.”

Péter Cecília (Cecilia Lloyd) operaénekes

loyd  Születésétől 2000-ig lakott Rákoskerten, azóta is rendszeresen ellátogat településünkre. Gimnáziumi tanulmányai befejeztével kezdett énekelni tanulni és rendkívüli tehetségének köszönhetően rövid idő alatt látványos karriert mondhat magáénak. Énektanulmányait a Bartók Béla Konzervatóriumban Fekete Mária, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Fárby Edit növendékeként végezte. 2001/2002-es évadban az Opera Stúdió növendéke, azóta a színház állandó vendégművésze, ahol Puccini: Bohémélet című operájában, Musetta szerepében debütált. Főbb szerepei: Erkel: Hunyadi László – Gara Mária, Donizetti: Szerelmi bájital – Adina, Kacsóh: János vitéz – Francia királykisasszony, Verdi: Falstaff – Nanetta, J. Strauss: Denevér – Adél, Verdi: Álarcosbál – Oszkár, Verdi: Rigoletto – Gilda. Művészi hitvallása: „Meggyőződésem, hogy a néző akkor élvezi igazán az előadást, ha magam is örömömet lelem a zenében és a színpadi játékban.”

Salamon György festőművész

salam  1948-ban született Békéscsabán, 1976. óta él és alkot Rákoskerten. 1975-ben diplomázott a magyar Képzőművészeti Főiskolán. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Vízfestők Társaságának. Műveivel világhírnevet szerzett, képei megtalálhatók Amerikától Japánig számos magán és közgyüjteményben. A helyi művészek által alapított Rákoskerti Szépítő Egylet alapító tagja és elnöke, a Rákoskertért Díj 2001. évi kitüntetettje. „Kedvvel és a festészet iránti nagy odaadással készítem képeimet, szeretem a mesterséget, szeretem a festékek, olajok, lakkok illatát, a vásznak érdes, vagy sima textúráját. Meghatározó élmény számomra a magyar táj, a természet közelsége és a hagyományok megtartó ereje.”

Dr. Simon József verselő orvos

 sijo Budapesten született 1939-ben. Szülei 1940-ben vettek családi házat Rákoskerten, ahol. kisebb-nagyobb megszakításokkal 18 évig lakott. 1964-ben diplomázott a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Még ez évben a székesfehérvári Megyei Kórház Bőrgyógyászati Osztályára került, ahol csaknem 10 évig dolgozott. 1973-ban pályázat útján a váci (akkor még csak elvben létező) Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet intézetvezető főorvosává nevezték ki. Megszervezte az intézményt, kinevelte az orvosokat és az asszisztenciát. Tanított és némi tudományos munkát is végzett 1999-ig, nyugalomba vonulásáig. Rákoskerttől soha nem szakadt el, hisz havonta többször látogatta szüleit egészen 2000-ig, édesanyja haláláig. Személyiségének kialakulására döntő hatást gyakoroltak a Rákoskerten eltöltött évek, mint azt a „Váci Polgár” című folyóiratban megjelent visszaemlékezéseiben ő is érzékelteti velünk. Verseit dr. sijó néven írja. A közelmúltban több kötete is megjelent, amelyeket így méltatott egy közeli barátja, Pinke József, a váci Piarista Gimnázium nyugalmazott történelem tanára: „…(versesköteteiben) két erkölcsi alapeszme, az emberség és a magyarság hitvallása uralkodik. Versei elvezetnek egy olyan világba, ahol a szeretet vezet bennünket, ahol még győz az igazság, az igazak vannak többségben, s a világ árnyai háttérbe szorulnak.”

Simorka Sándor szobrászművész

simorka  Kemecsén született 1961-ben és 1988-tól 1996-ig lakott Rákoskerten. 1988-ban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, Kő Pál tanítványaként. Jelenleg Káván él és alkot. Sokoldalú tehetség, a szobrászat, festészet, grafika, iparművészet és a díszítő szobrászat területén egyaránt otthonosan mozog.

Szelepcsényi Ernő igazolt 1956-os szabadságharcos

erno  Pozsonypüspökin született 1936. június 17-én, 1947-től 1956. december 22-ig lakott Rákoskerten, jelenleg Kanadában él. Az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Szövetségének tagja, az Ottawai magyar közösség és több kanadai magyar szerveződés aktív támogatója. Tevékenységét az „Igazolt Magyar Szabadságharcosok Szövetsége” 1999. október 23-án a „Hűség a Hazáért Érdemkereszt” adományozásával jutalmazta. Rákosmente lakóinak közössége és a Budapest XVII. kerületi Önkormányzat 2005. október 23-án őt tüntette ki az általuk alapított „1956-os Emlékplakett”-tel. Fegyveresen vett részt az 1956-os Forradalomban és a rákoskerti Nemzetőrség egyik parancsnokaként biztosította, hogy abban a sorsfordító időszakban településünkön rendbontás nem történt, a lakosság teljes biztonságban érezhette magát. A biztosan várható megtorlás miatt kényszerűségből Kanadába emigrált, de Rákoskerttel a kapcsolata, szülei, majd testvérei révén azóta is folyamatos.

Szoboszlay Sándor színművész

sanyisz  Dömösön született 1925. március. 22-én és 2013-ban hunyt el Veszprémben. 1937-től 1969-ig lakott Rákoskerten, de kapcsolata településünkkel a mai napig nem szakadt meg. 1954-ben szerzett diplomát a Színiakadémián. Színházi szereplésének főbb helyszínei: Budapesten az Ifjúsági, majd Petőfi Színház, Békéscsaba, Eger és Veszprém. Művészeti díjai: Jászai Mari Díj, Érdemes és Kiváló művész, Magyar Köztársaság Érdemrend. 1986-ban az Év Legjobb Színésze, Veszprém város Díszpolgára, a Gyulai Várszínház kitüntetettje, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja. Az egyik művészeti díj átadásakor hangzott el az alábbi méltatás: „Szoboszlay Sándor fél évszázados, a XX. századi magyar színművészetben felejthetetlen, színháztörténeti fontosságú szerepeit kivételes egyéniséggel és színvonalon formálta meg.” Az alapításának 40. évfordulóját 2001-ben ünneplő Petőfi Színház legendás személyisége, a kortárs magyar színművészet kimagasló, utánozhatatlan egyénisége 2000-ben ünnepelte 75. születésnapját. Ebből az alkalomból Kuti Csaba, a Veszprém megyei közgyűlés elnöke Pro Comitatu Díjat adományozott neki, kifejezve tiszteletét és elismerését a már életében klasszikussá vált, alkotó tevékenysége java részét Veszprém megyében nyújtó művésznek. A rákoskerti műkedvelő csoportok egyik vezéralakja volt az 1940-es évek elejétől majdnem az ötvenes évek közepéig. Felejthetetlen szereplője, majd rendezője is volt az előadásoknak. Fellépett a legendás, 1947-es Csárdáskirálynő darabban és ő rendezte a nagy sikerű Kőszívű ember fiai színművet 1954-ben. „Minden Rákoskerten kezdődött el. A felejthetetlen rákoskerti évek, a legendás, mai napig lelkünkben élő előadások emlékei, az a közönség, az a barátság (barátság volt a jelszavunk), a mai napig összetart bennünket. Bátran elmondhatjuk, művészi tudatunk ébredésekor a voksot ott tettük le!”

Tallián Pál igazolt 1956-os szabadságharcos

pali  1931-ban Érden született. Rákoskerti őslakos, az első telepesek egyike, 2016-ban bekövetkezett haláláig folyamatosan itt élt. Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc aktív résztvevője, Rákoskert egyik nemzetőr parancsnokaként biztosította településünk rendjét. A Kádár rezsim tevékenységéért meghurcolta de szívéből az ’56-os eszmét kiölni nem tudták. A rendszerváltás után az elsők között volt, akit elévülhetetlen érdemeiért 1991. október 23-án az 1956-os Emlékéremmel jutalmaztak. A Budapest, XVII. kerületi Önkormányzat az 1956-os Emlékplakett adományozásával ismerte el a Forradalom és Szabadságharc időszakában tanúsított helytállását.

Zsuzsa Mihály énekes színművész

zsuzsa  Béren született 1952-ben, 1987 óta él Rákoskerten. A Színművészeti Főiskola operett és musical szakán szerzett diplomát, 1983-ban. A győri Kisfaludy Színháznál kezdte pályafutását, majd a budapesti Népszínházhoz szerződött. Jelenleg független énekes-színészként gyakori szereplője TV műsoroknak, szórakoztató előadásoknak és önálló esteknek. Operától a kupléig, minden műfajban otthonosan mozog. Vendégszerepelt Nyugat-Európa városaiban és a környező országokban is. Slágerek, magyar nóták, musical dalok szövegírója, több magyar nóta szerzője. Aranykoszorús nótaénekes, a Fészek-klub kupléversenyének és a Nóta-olimpiának nyertese. Főbb színházi szerepei: Katona József: Bánk bán - II Endre, J. Strauss: Denevér – Dr. Falke, Cole Porter: Csókolj meg Katám – Petruccio. Több szórakoztató zenei CD-je jelent meg, mint például: Emlékek (musical és filmdalok), Borban az igazság (hazafias dalok, magyar nóták), Hit és szeretet himnuszai (gospelek, vallásos dalok) „A zenében hiszek, mert hiszek abban, hogy a tartalmas zene jobbá és lelkileg gazdagabbá teszi az embereket".

 

A Millennium évében alapított „Rákoskertért Díj” jutalmazottjai

rakoskertertA Budapest Főváros XVII. kerületi Önkormányzata 2000. évben megalapította a „Rákoskertért Díjat”, amelyet évente ítélnek oda annak a polgártársunknak (2008. évig két, azóta egy arra érdemes személynek), akit a közösség szolgálatában szerzett érdemeiért arra a legméltóbbnak találnak. Javaslatot a területrész képviselője, a civil szervezetek, illetve egyénileg bárki tehet.

  A zöld bársonykötésű, igényes grafikai munkával készült oklevél és a gyönyörű, a rákoskerti lét lényegét kifejező, művészi bronzplakett (Orosz Károly alkotása) átadására, - már mondhatni hagyományosan - ünnepség keretében évente, ősz elején kerül sor.

 

Az alapítás óta eltelt időszakban az alábbi személyek nyerték el ezt a rangos kitüntetést:

2001. évben:

Göblyös Antal (posztumusz), a településünk kezdeti időszakában virágzó kulturális élet egyik vezéralakja, a szovjet munkatáborokba való elhurcolás fenyegető veszélye alóli mentességet biztosító igazolások kibocsátója.
Salamon György, festőművész, a Rákoskerti Szépítő egylet alapítója és elnöke, több közösségi megmozdulás lelkes szervezője.

2002. évben:

Fliegl Attiláné, pedagógus, a Kossuth Lajos Általános Iskola nyugalmazott igazgató-helyettese, gyermekeink tanítója és nevelője.
Orosz Károly, keramikus iparművész, a lokálpatriótákat tömörítő Rákoskerti Polgári Kör alapítója és elnöke, a civil szerveződések egyik meghatározó személyisége.

2003. évben:

Velkey Éva, a rákoskerti Zöldnapi Klub alapítója és elnöke, a környezetvédelem elkötelezett szószólója.
Dr. Mándli József, évtizedeken keresztül Rákoskert áldozatkész körzeti orvosa.

2004. évben:

Lipcseyné Horváth Ágnes, a Rákoskerti Művelődési Ház igazgatója 2002-től 2011-ig.
Lipták György, grafikus művész, a helyi művészeti élet önzetlen patrónusa és résztvevője, a különféle kiadványaink illusztrátora.

2005. évben:

Béres Károlyné, a rákoskerti Százszorszép óvoda vezetője, 11 év óta gyermekek százainak a szeretett Ica óvónénije és a helyi közélet egyik odaadó szereplője.
Szelepcsényi Sándor, a helytörténet kutatója és a "Rákoskert története" című könyv szerzője, 2005. januárja óta a Rákoskerti Polgári Kör elnöke.

oklevel

2006. évben:

Vidáné Válóczi Éva, a XVII. kerület vezető védőnője, aki korábban a rákoskerti gyermekrendelőben vigyázott a kicsik egészségére. A Rákoskerti Baba-mama Klub létrehozója és vezetője.
Szoboszlai Pál, az első rákoskerti letelepülők doaenje, a kezdeti idők kulturális életének egyik szervezője, az „Öreg Rákoskertiek” találkozóinak szervezője. (2007. nyarán elhunyt.)

2007. évben:

Árvay Ferencné, a Rákoskert Vasúti Közlekedési Alapítvány létrehozója és a rákoskerti vasútállomás megmentője.
Dr. Kollár Katalin, a település szeretve tisztelt gyermekorvosa, aki évtizedek óta gyógyítja az itt lakók gyermekeit.

2008. évben:

Véghely Tamásné, a Kossuth Lajos iskola igazgatója volt, neki köszönhető  az a fejlődés, amely a négy tantermes kis iskolából egy több épületből álló komplexumot teremtett.
Fogarasi Károly (posztumusz), a település születése utáni közösség egyik vezéralakja, aki a kezdeti időszak kulturális életének megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket.

2009. évben:

Zsuzsa Mihály énekes színművész, akinek szereplésére Rákoskert dalkedvelő lakói mindig számíthatnak. A Dalos Klub vezetőjeként fontos közösségépítő tevékenységet folytat.

2010. évben:

Bukta Mihály, két cikluson át, 1992-től 1998-ig Rákoskert önkormányzati képviselője volt.

2012. évben:

Dr. Tamási Géza kutató állatorvos, kezdeményezésére állhat Budapest első Wass Albert szobra Rákoskerten. Jelentős adományával hozzájárult a kararai márvány emlékmű felállításához.

2013. évben:

Zsigó Barnabás nyugalmazott vegyésztechnikus, aki évtizedek óta aktív építője településünk polgári közösségének. Kezdeményezője a „Legyen minden házon nemzeti lobogó ünnep- és gyásznapjainkon” mozgalomnak.

2014. évben:

Harmatovszki László igazi rákoskerti patrióta, akihez segítségért mindenki bizalommal fordulhat. Zsigó Barnabással együtt Kezdeményezője a „Legyen minden házon nemzeti lobogó ünnep- és gyásznapjainkon” mozgalomnak.

2015. évben:

Aknai Gábor, aki aktív szerepet vállalt a Vida-dombi kereszt felújításában. Írói tehetségét több művében (Repülőiskola vigyázz, Invázió, Emberkereskedők, Derengés) bizonyította.

2016. évben:

Dr. Kajetán Miklós. Rákoskert népszerű háziorvosaként húsz éve szolgálja az itt élő betegeket. A 2016. február 12-én átadásra került új egészségügyi centrum egyik kezdeményezője, megvalósításának mozgatórugója volt.

 

A rákoskerti Polgári Kör 2008-ban „Rákoskert 75 éves” emlékérmet bocsátott ki.

erem2008

Az emlékéremre mindazok a családok jogosultak, amelyek 1950, Rákoskertnek Budapesthez való csatolása előtt telepedtek itt le és tagjai még ma is Rákoskerten élnek. Hosszas kutatómunkával 105 éremre jogosult családot sikerült találni. Az emlékérem kiosztására a Rákoskerti Művelődési Házban 2008. április 20-án - a „Rákoskert Évének” első eseményén - egy színvonalas ajándékműsort megelőzően került sor. A műsort rákoskerti kötődésű művészek előadásában élvezhették a meghívottak és hozzátartozóik. A díjazottak névsorát ITT láthatják!

 

Ugrás a lap elejére