Szobrok, képek, kegytárgyak II. rész

  Miután számba vettük az oltárokat, térjünk vissza a szentélybe, a templomnak abba a részébe, amely már több mint 790 éve a szertartások legfontosabb színhelye.

2ablak22ablak1  Ebből az ősi időszakból maradtak meg az ablakok kőkeretei és belső mérműves tagolásuk. Az üvegfestményeket a történelmi Magyarország legnevesebb mozaik– és üvegművésze, Róth Miksa (1865-1944) készítette, aki a művei közül ezeket külön is megemlíti. Alkotásai megtalálhatók a Kárpát-medence nagyobb városainak legnevezetesebb épületeiben, bár a II. világháború pusztításai sokhelyütt megsemmisítették az amúgy is sérülékeny ablakokat. Az Országház, a budai Királyi palota, a kassai Dóm, a marosvásárhelyi Kultúrház, a pozsonyi Stefánia árvaház, az Erzsébet templom, Milánó, Bécs, Hága, Boston, Mexico City több épülete is az ő keze munkáját őrzi.2ablakevszam  Amint a jobboldali széles ablak felső részében lévő évszám bizonyítja az üvegfestmények 1889-ben készültek, amikor a templom épületét felújították. Sajnos, azt, hogy milyenek voltak a régi ablakok, nem tudhatjuk, de a Könyöki-féle felmérés nem említi díszes voltukat.

  A mi ablakainkon a két nagy uralkodó, Szent István és Szent László király alakját láthatjuk a gótikus oltárt formázó háttér előtt. Szent István fejét a Szent Koronának a latin részéből képzett darabja fedi, vállán a koronázási palást, jobb kezében a jogart, baljában a kettős keresztes országalmát tartja. Alul az Árpád-ház négy ezüst és négy vörös vízszintes sávból álló címere van.

  Szent István 969-ben született Esztergomban és 1038-ban halt meg Székesfehérvárott. A keresztény magyar állam megalapítója, első és minden időkben elismerten a legnagyobb királyunk, akinek 38 évig tartó uralkodása Európa egyik legfontosabb országává tette hazánkat. Kiépítette az állam szervezetét és megszervezte a magyar keresztény egyházat. Életművéért 1083-ban szenté avatták és feltétlen tisztelete a több mint ezer éves távlat ellenére mind a mai napig része a magyarság életének.

  A szentély másik ablakán Szent László király alakja látható teljes lovagi díszben az előbb említett ablakkal megegyező háttér előtt. Testét a bíborszínű palást alatt páncél borítja, fején korona, jobbjában hatalmas csatabárdot, baljában országalmát tartva vigyázó tekintetével a messzeséget kémleli. A kép alsó negyedébe a magyar államiság jelképe-ként a kettős keresztes címerpajzsot helyezte el a művész.

  Szent László 1077-től 1095-ig uralkodott. Erősen keresztény hitű, bátor, harcias királyként roppant szigorú, de igazságos törvényalkotó volt. Az ő uralkodása alatt avatták az első magyarországi szenteket, köztük I. István királyt is. A kereszténység védelmezőjeként kiérdemelte, hogy 1192-ben őt is a szentek közé emeljék. Alakja különösen népszerű, a történelmi Magyarország templomaiban számtalan helyen freskókon örökítették meg életének csodás mozzanatait.

  A szentélyben további figyelemre méltó műalkotásokkal találkozhatunk. Az oltár mögött mindkét sarokban oszlopszerű emelvényen szobrokat találunk, amelyek azonos időben kerültek a templomba, stílusban és témában is egymáshoz tartoznak.

2sztjozsef2sztanna  Szent József áll a gyermek Jézussal a baloldalon. A művészek aránylag ritkán választották Jézus életének a gyermekkorra eső szakaszát műveik témájául. Itt azt a jelenetet formázta meg az alkotó, amikor a 8-9 éves kisfiú az ácsmester nevelő-apjának segít és annak szerszámait tartva feltekint rá. József jobb kezében a tisztaságára utaló liliomot tartja, balját szeretetteljes mozdulattal Jézus vállán nyugtatja. Az aranyszegélyű ruházat mutatja, hogy kü-lönleges személyeket látha-tunk. Az egész kompozíció meleg harmóniát és csendes nyugalmat sugároz a szem-lélő felé.

  Átellenben, a szentély délkeleti szögletében ennek a szobornak a párja, egy felnőtt női alak és egy kisleány áll egymás mellett.

  Szent Anna, Szűz Mária édesanyja imádkozni tanítja gyermekét, kezében nyitott könyvet tart, azt, amelyben Izajás próféta Máriára vonatkoztatott jövendölésének szavai olvashatók: „Ecce, virgo concipiet et pariet filium et vocabit nomen eius Emmanuel.” Magyarul: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emánuelnek nevezi el” Bár Jézus nem az Emánuel nevet kapta, annak héber jelentése - velünk az Isten - különleges kiválasztottságára vonatkozik.

  A szentély jobb oldali falában kialakított gótikus fülkében egy

2kormad  Koronás Madonna szobrot helyeztek el. A trónon ülő Ég Királynője ölében tartja a szintén arany koronát viselő kisded Jézust. Kezükben uralkodói jelvények, Mária baljában egy jogar, Jézuséban pedig egy aranygolyó (országalma). A zárt aranykoronák, csúcsukon kereszttel aránytalanul nagyok az alakokhoz képest. A stílus és kivitelezés az úgynevezett népi barokk tipikus példája, annak egy értékes darabja. Dús aranyozás és erőteljes színek jellemzik, ahol az arcvonások finomsága másodlagosnak tűnik. Lehetséges, hogy valamelyik kápolnából, esetleg a plébánia egyik leányegyházából került ide az elmúlt száz év során, mert meglétét az 1912-es egyházlátogatási jegyzőkönyv még nem említi.

  Az épület szerkezeti elemei a záró– és támkövek, amelyek a boltozat bordázatának fontos részei. A szentély és a sekrestye több mint 790 éven keresztül szinte teljes épségében őrizte meg ezeket a fontos részeket. Már az első fejezetben bemutattuk az 1878-as felméréskor készült rajzokat, amelyeket összehasonlíthatunk a jelenlegi állapottal. A szentély gótikus mennyezetének bordázatát három kerek zárókő fogja össze. Ezeket nem formázta díszesre a építkezés kőfaragó mestere, viszont a támköveket változatos formában készítette el. Míg a főoltár mögötti és melletti bordaköteg csak ferde levágással indul, a többi négyet szépen megfaragta. Az egymással átlósan szemben lévők stílusa hasonló. A szentély jobb első és bal hátsó gyámköve növényi ornamentikás, míg a másik kettő a gótikus épületeknél alkalmazott szerkezeti díszítés jegyeit viselik magukon.

2tamkosz22tamkosz4  2tamkosz12tamkosz3

Érdekes módon, a szentélyből nyíló sekrestye mennyezete sokkal díszesebb. Ott még az eredeti freskók nyomai is felfedezhetők, bár azt csak sejteni lehet, hogy mit ábrázolnak.

2sekrkep  A két zárókő viszont csodálatos épségben vészelte át az elmúlt századokat. Az egyiken keresztes glóriás Krisztusfő van, de az arc nem a szokásos Jézus kép, mandulavágású szeme, érdekes bajusz és szakállviselete határozottan magyaros jelleget kölcsönöz neki. A másik kő is míves munka, azon Isten Báránya egy zászlót tart bal mellső lábával.

  Ugyancsak igényes az ott lévő támkövek megmunkálása is, különösen az egyik, amelyen egy angyal arcát és stilizált szárnyait láthatjuk.

2fej 2tamkos2barany

 

 

Visszatérve a szentélybe, a tekintetünket magasabbra irányítva láthatjuk az 1950-es évek elején készült falképeket. Utoljára Kuklay Béla plébánossága idején festették át a templombelsőt, úgy a hajók, mint a szentély képei ebből a korból származnak. A boltozat bordázata által adott csúcsíves mezőkbe a négy evangélista apostol egészalakos képét festette a művész.

  Az evangélium (jelentése jó hír, örömhír) a Biblia Újszövetség részének első négy könyve (fejezete), ezeknek a szerzőit nevezik evangélistának. Az evangéliumok Jézus tanítását, beszédeit, születését, életét, szolgálatát, keresztre feszítését és feltámadását írják le és feltehetőleg 60 és 100 között foglalták azokat írásba.

 2sztmate1 Az evangélisták közül ketten, Máté és János Jézus közvetlen tanítványa (apostol) volt, tehát a könyvükben leírtak elsőkézből származnak. Márk Péter apostol, Lukács pedig Pál apostol kísérőjeként áttételesen juthatott az adatokhoz.

  A szentélyben balról jobbra haladva először Szent Máté alakja tűnik fel, oldalán az angyallal, kezében az evangélium könyvével. Máté vámosként Júdea királyának, Heródesnek a szolgálatában állt. Miután Jézust megismerte, az ő követője és tanítványa lett, abbahagyta az emberek által megvetett foglalkozását. Krisztus feltámadása és mennybemenetele utáni pünkösd napján az apostolok elindultak az ismert világ országaiba, hogy a Megváltó tanítását továbbadva a kereszténységet terjesszék. Máté Etiópiában és (egyes vélekedések szerint) Perzsiában, Szíriában, Makedóniában, Írországban hirdette az evangéliumot. Valószínűleg igehirdetés közben szenvedett vértanúságot. Evangéliumában Jézus életét foglalja össze születésétől egészen feltámadásáig (megírt időtartam i.e. 2-től i.sz 33-ig). Ő az adószedők, pénzváltók, pénzügyőrök védőszentje.

2sztmark1  Szent Márk a következő evangélista, akit állandó képi kísérőjével, a szárnyas oroszlánnal együtt a szentély falára festett a művész. Márk Jeruzsálemben lakott, az ő házukban szoktak összegyűlni az apostolok és valószínűleg náluk volt az Utolsó vacsora terme is. Ekkor még túlságosan fiatal lehetett, ezért sem sorolják Jézus tanítványai közé. Miután az apostolok térítő útra indultak, Antiochiába, majd Ciprusra ment velük. Később Szent Péter munkatársaként tevékenykedett, majd Egyiptomban, Alexandriában egyházat alapított és a hagyomány szerint vértanúként itt is halt meg. Ereklyéit velencei kereskedők 828-ban magukkal vitték, ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje. Jel-képe, az oroszlán ezért az szerepel Velence címerében. Könyvében főleg Jézus tetteit tárja elénk, amelyet a rendelkezésére álló anyag össze-szerkesztése (személyes élményei, de főleg az általa kísért apostolok elbeszélései) útján alkotott.

  A szentély bal oldalán a harmadik freskón szintén olyan evangélistát láthatunk, aki nem tartozott az apostolok társaságába.

2sztlikacs1  Szent Lukács állandó társa a képeken a szárnyas bika. Kezében az elmaradhatatlan könyv és a toll, amellyel az evangéliumot lejegyzi. Lukács pogánynak született és megtérése előtt orvos volt. Mária életét, Jézus gyermekkorát Lukács mondja el legrészletesebben az evangélisták sorában. Ő írta a harmadik evangéliumi könyvet és tőle származik a újszövetségi Bibliának „Apostolok cselekedetei” című fejezete. Pál apostollal együtt térített, majd annak halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Macedóniát de eljutott Észak-Afrikába is. A hagyomány úgy tudja, hogy a görögországi Achája városában vér-tanúságot szenvedett. Képeket is tudott festeni, ő örökítette meg Mária arcvonásait. Az eredeti kép elveszett, de másolatban meg-maradt Rómában, Lorettóban és a nekünk különösen kedves lengyelországi Częstochowa kegyhelyén. Az orvosok és különféle képzőművészetek védőszentje.

2sztjanos1  A szentély déli oldalán lévő ablakok csak egy szabad falfelületet hagy-tak, amelyre a templom-festő Szent János apostol képét festette. Valamennyi evangélista kísérője szárnyas élőlény, az övé a sas. János volt a legfiatalabb és a legkedveltebb tanítvány. 15 körül született és 85 éves koráig élt. Jövőbelátó képessége miatt a próféták között is számon tartják, az újszövetségi Bibliának a „Jelenések Könyve” című fejezetét ő írta. Fiatalként apja mesterségét, a halászatot űzte. Az Utolsó vacsora képein mindig Mestere mellett ül, gyakran annak keblére borulásával fejezik ki azt, hogy különösen közel állt Jézushoz. A Keresztúton végig mellette volt és Máriának támaszaként részesült a fájdalmában. Az Úr mennybemenetele után Péterrel egy ideig Jeruzsálemben térített, később Rómába ment, majd élete hátralévő éveiben Görögország különböző részein lakott. Efezusban (Kis-Ázsia) öregen, természetes halállal halt meg. A tanárok, tanulók és néhol a bányászok választották támogató szentjüknek.

Kilépve a szentélyből, több szobrot is megcsodálhatunk a templomtérben. Ha a torony alatti főbejárattól közeledünk a főoltár felé, először a régi, még az 1937-es bővítés előtti oldalfalból négyzetesen meg-hagyott oszlopoknál találkozunk velük. Jobb oldalon egy viszonylag ritkábban látható szent harmad életnagyságú alakja áll a szemmagasságban fel-erősített tartón.

2szttade  Szent Júdás Tádé Jézus tanítványa, a tizenkét apostol egyike volt. A hagyomány szerint Júdás Tádé vitte el a nagy múltú királyságba Edesszába az Úr mennybemenetele után egy leplen Krisztus arcképét Abgár királynak, akinek az arcára terítette és az a leprából kigyógyult. Az ókori ország később a Bizánci birodalom keleti részéhez tartozott, ma Törökországban találjuk a hajdani fővárosát, neve Şanliurfa. Júdás Tádé ezután Mezopotámiában, majd Simon apostollal együtt Perzsiában hirdette az evangéliumot. Miután visszamentek Jeruzsálembe, ott Júdás Tádé vértanúságot szenvedett, bottal agyon-verték. Szobrokon és képeken azzal a nagy bottal ábrázolják, amellyel agyonütötték. Mellén egy medalion látható Jézus arcképével, utalva a gyógyító lepelre. Ő a reménytelen ügyek pártfogója, kőművesek, tímárok, vésnökök védőszentje. Oltalmát kérik kétségbeesett tanácstalanság idején, de segít megtalálni az elveszett dolgokat is.

2sztant  A baloldali oszlopon lévő tartóra Szent Antal szobrát helyezték. Ő a XII-XIII. század fordulóján élt. Lisszabonban született 1190 körül és Páduában halt meg 1231-ben. Az egyik legnépszerűbb szent, szinte nincs is olyan katolikus templom, ahol ne lenne szobra, tisztelet övezi szerte a világon. Szerzetesként Marokkóba indult téríteni, de súlyosan megbetegedett és dolgavégezetlenül hazaindult. A hajó viharba került és Szicília partjaihoz sodródott. Ettől kezdve Antal főleg Itáliában élt. Egy alkalommal, amikor váratlanul prédikálnia kellett, felfedezte magában a rendkívüli szónoki tehetségét és megbékélést hirdetve bejárta az olasz városokat. Már életében szentként tekintettek rá, alig egy évvel halála után hivatalosan is a szentek közé emelték. A gyermekek, szegények és tévelygők gyámolítója, de védő-szentje az agyaggal, porcelánnal foglalkozóknak is. Szobrain fehér kötélöves (korda) ferences szerzetesi ruhában jelenítik meg. A kordára kötött három darab hármas csomó a szerzetesi hármas fogadalmat jelenti: tisztaság, szegénység és engedelmesség. De van olyan értelmezése is, hogy az első csomó a Szentháromságra (Atya, Fiú és a Szentlélek), a második a három istenies erényre (hit, remény, szeretet) a harmadik pedig Szűz Mária három szívfájdalmára (találkozás Krisztussal a Keresztúton, a keresztrefeszítés és a sírbatétel) kell, hogy emlékeztesse a viselőjét. A tonzúrás fejű fiatal ember jobb kezében liliomot tart, baljában könyv, amelyen gyermek ül. Egy alkalommal ugyanis tanulás közben megjelent neki a kis Jézus.

  A templomhajó zárófalán, a szentély és a mellékoltárok közötti szakaszon is szobrok vannak, Jobboldalon Szent Alajos, baloldalon Lisieux-i Kis Szent Teréz.

2sztalajos  Szent Alajos a tanuló ifjúság védőszentje, mivel maga is fiatal volt, amikor önfeláldozó módon, embertársainak a segítségére sietve súlyosan megbetegedett és meghalt. 1568-ban született Itáliában Ferrante Gonzaga gróf elsőszülött gyermekeként. Rakoncátlan kisfiúként 4-5 éves korában gyerekes csínyeket követett el (puskaport csent, katonáktól csúnya szavakat tanult el), amikre később, mint levezekelendő bűnökre gondolt vissza. Már hét éves korában rádöbbent, hogy egyházi hivatást kell választania. Bár apja a grófság örökösének kívánta jelölni és főúri környezetben neveltette tovább, elhatározásához hű maradt. 17 éves korában belépett a jezsuita rendbe. Pappá szentelését nem érte meg, mert 1591-ben Rómában pestisjárvány tört ki, a betegek segítségére sietett, és amikor egy, az utcán össze-esett férfit vállára véve a kórházba vitt, maga is elkapta a kórt. Hónapokig szenvedet, míg telje-sült a kívánsága és megkapta a – szavaival élve – „drága ajándékot”, Isten „a holtak földjéről az élők országába” szólította. 1726-ban avatták szentté, jelképe a két tenyerébe fektetett kereszt. A róla készült képeken, szobrokon a papi hivatásra készülő növendékek kispapi öltözetében, fehér karinget hordva jelenítik meg.

2sztter  Lisieux-i Kis Szent Teréz 1873-ban született Észak-Franciaországban. A korán, három éves korában félárvaságra jutott gyermeket nagyon megviselte édesanyja elvesztése. A félénk és rendkívül érzékeny kislányt nővére neveltette a Lisieux–i Benedek rendi szerzetesnővérek iskolájában. Elmélyült vallásossága arra késztette, hogy alig 13 évesen elhatározza, életét a bűnösök megtérítésének szenteli. 1888-ban felvételt nyert a helyi karmelita kolostorba és egy év múlva felvehette az apácák öltözékét. Nem telt el sok idő és reábízták az újoncok nevelését. Rövid élet adatott meg neki, érzékeny lelkét gyakran elfogta a búskomorság és 1897-ben komolyan megbetegedett majd nemsokára meg is halt. Élete az embertársai iránt érzett szeretet jegyében telt, példát mutatva valamennyi rendtársának. Önéletrajzi írásait a pápa hivatalosan jóváhagyta, majd hosszabb vizsgálat után 1925-ben szentté avatták. Franciaországi tisztelete rendkívüli, Jeanne d'Arc mellett az ország második védőszentjének tekintik. Szobra a világ szinte valamennyi templomában megtalálható. Feszülettel, a karmelita apácák ruhájában ábrázolják, a halála előtti ígéretére utalva (Az égből majd rózsaesőt küldök…) rózsákat ölelve, vagy hintve.

  A templomtérben több szobrot nem találunk, a domborművek átvezetnek majd bennünket a képi ábrázolásokhoz. Körben a falakon a Keresztút állomásait csodálhatjuk meg. Mielőtt a stációkat egyenként bemutatnám, ismerjük meg mi is a

  Keresztút története. A keresztút az a másfél kilométeres útszakasz, amelyen Jézus a keresztet hordozta. Ez az út az Antónia-vártól haladt Jeruzsálem utcáin a nyugati városkapun át fel a Golgotára.

  Az 1600-as években alakult ki a keresztút ábrázolásának végleges formája a 14 stációval. A ferences P. Antonio Daza volt az első, aki leírta a stációk történetét lelkigyakorlatos könyvében (Exercios espirituales, 1620). Elmélkedéseit az evangéliumi elbeszélésekre és hiteles egyházi hagyományokra építette.

  A ferencesek sokat tettek a korabeli emberek hitéletének erősítéséért, kibontakoztatásáért. Amennyire lehetett, próbáltak mindent láthatóvá, érzékelhetővé, belülről megtapasztalhatóvá tenni. A XIV. században kezdték például a Bibliai történeteket a templomok falára fölfesteni, ezzel is közelebb hozva Isten tanítását. A keresztúti ájtatosságot azért kezdték el imádságokkal rendszerbe foglalni, hogy belőle érezhető legyen Krisztusnak a szenvedésén keresztül meghozott szeretet-áldozata.

  A 14 állomás eseménysorozata a Szentírásból forrásozik, de megfogalmazásánál nem ragaszkodtak szigorúan annak szövegéhez. Az például olvasható a Bibliában, hogy Mária ott van valahol a tömegben, és kíséri Jézust, de hogy útközben találkozna vele, az nem. Le van írva, hogy egy asszony kendővel letörli az arcát, és hogy Cirenei Simont kényszerítik, segítse vinni a keresztet, de arról, hogy háromszor esik el a kereszttel, már nincs szó.

  A Biblia Károlyi Gáspár fordításában így beszéli el Jézus keresztre feszítésének történetét (Máté Evangéliuma 27. fejezetének részlete):

   „Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Poncius Pilátusnak a helytartónak. Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarának. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak? Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék. Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. Kifelé menve pedig találkozának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. Minekutána pedig megfeszíték őt, … leülvén, ott őrzik vala őt… Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig. Kilenc óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? …Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.”

2st1fe2st2fe2st3fe2st4fe2st5fe2st6fe2st7fe2st8fe2st9fe2st10fe2st11fe2st12fe2st13fe2st14fe

  A keresztút megrázó élménye után nézzük meg templomunk további látnivalóit.

1csik12csik2  A püspöki Szent Miklós plébániatemplom nem gazdag képekben. A már megismert freskókon kívül a diadalíven és a mellékhajókat elválasztó csúcsíves részeken láthatunk szép pasztell színekkel festett keresztény jelképeket. Az 1937-es bővítésnél az új részek kazettákra osztott mennyezetében váltakozva növényi díszítést és vallási szimbólumokat helyezett el a legutóbbi festést végző művész. Szintén szolidan szépek az oszlopok mennyezetbe hajló részein a virágok.

 2virag A karzat oromfalán lévő két kép kiemelt figyelmet érdemel! Mindkettő hírmondóként maradt meg a barokk kori belső díszítésből. A hagyomány szerint a karzat Mária Terézia magyar királynő (1740-1780) uralkodása idején, kifejezetten az ő kívánságára épült. Állítólag többször ellátogatott Püspökire és a kegyúri karzatot (oratórium) szintén az ő kedvéért építtette Batthyány József érsek. Mivel a bejárat fölötti karzat mindenkor a hívőkből álló kórusnak, az orgonának és az esetleg ott játszó muzsikusoknak a helye, ezért mindkét festmény a zenét jeleníti meg.

  Szemből nézve a baloldali Szent Cecíliát mutatja, amint képzelt folyóparti táj háttere előtt trónszerű karosszékében ül és orgonán játszik, A muzsikát egy kisangyal hallgatja. (A szent arcvonásaiban - a monda szerint - magára Mária Teréziára ismerhetünk.)

2cecilia  Szent Cecília a III. században élt Rómában. Előkelő családban született, szülei egy pogány férfival házasították össze, akit annak testvérével együtt megtérített. A keresztény vallás abban az időben főbenjáró bűnnek számított Rómában. A két férfit kivégezték, de az ítélet végrehajtását ellenőrző és a halálukat látó tiszt is megtért. Őt is halálra ítélték és mindhárom vértanút Cecília temettette el, ami szintén tilos volt. Sorsa neki is beteljesedett és hitéért vértanúságot szenvedett. Cecília a zenészek, hangszerkészítők és az egyházi zene védőszentje a XV. sz. óta. A képeken általában kis orgonájával együtt szerepel. Az ilyen Cecília-ábrázolásokat nagyon kedvelték a barokk templomok orgonái fölötti mennyezetképeken, vagy - mint a mi esetünkben is - a karzatok mellvédjén. A magyar, különösen a csallóközi néphagyományban a holdon lévő foltokra adott magyarázatokban él: „A holdban Szent Dávid hegedül, Cicelle meg táncol”.

  A jobboldali képen Szent Dávidot láthatjuk, aki trónusán ül és hárfáját pengetve énekel szintén egy szép tájképi háttér előtt. 2david

Dávid Júda és Izrael királyaként Krisztus születésétől induló időszámításunk előtt 1004-től 965-ig uralkodott, őt tartják az egységes Izrael megalapítójának, a Biblia Ószövetségi könyve emlékezik meg róla. Az ószövetségi Biblia az óriás Góliát legyőzőjeként említi. Királyként nagy uralkodó volt és a vallásos költőt is tisztelik benne. Krisztus ősének tartják, mivel családfáját Dávidig vezetik vissza. A festészetben Dávidot mint énekest ábrázolták, amint fejedelmi palástban trónon ülve énekét hárfával kíséri. Mint a szent énekek és a templomi zene patrónusát sokszor megmintázták barokk orgonaszekrényeken, vagy a hangszer közelében elhelyezett festményeken. Ez az oka, hogy a mi templomunk karzatán is láthatjuk őt.

  A falfestmények helye nem változhatott, bár a sorsuk elég mostoha volt. Az elmúlt évszázadok során jobb esetben csak lemeszelték őket, de az átalakítások többnyire teljes pusztulásukat jelen-tették. Kissé jobb helyzetben voltak a fatáblára vagy vászonra festett képek, mert azokat vész esetén el lehetett rejteni, vagy ha az egyik helyen feleslegessé váltak, át lehetett tenni máshová.

  A templomhajóban két jelentősebb olajfestményt találunk, mindkettő ugyanannak a német-művésznek a keze munkája. „R. Raab München” olvasható a jobb alsó sarkokban. Hogy mikor készültek és hogyan kerültek Püspökire, sajnos arról nincs tudomásunk. Talán valamelyik megszüntetett zárda volt az eredeti tulajdonos? Stílusuk alapján legkorábban a XIX. század utolsó évtizedében készülhettek, de valószínűbb az 1900-as évek eleje.

 2sztistvan A jobboldali mellékhajóban a régi, ide áthelyezett csúcsíves kapuzat fölötti festmény azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent István királyunk felajánlja a Szent Koronát az ég királynőjének Szűz Máriának és kéri az oltalmazó pártfogását.

  Az ábrázolt jelenet a magyar katolikus templomok legkedveltebb témája, számtalan helyen megtalálható, többnyire oltárképként.

  Hartvik, aki 1088-tól 1103-ig győri megyéspüspök volt, Könyves Kálmán király utasítására megírta Szent István életét, amelyet Hartvik-legenda néven ismerünk. Szent Istvánnak a halálát megelőző utolsó óráiról így emlékezett meg:

  „Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról, s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó Istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.«”

  A képeken Magyarországot a Szent Korona jelképezi, amelyet Szent István Szűz Mária, az Ég Királynője felé nyújt. Érdekes, hogy a hagyomány szerint a szimbolikus cselekedet közvetlenül első királyunk halála előtt történt, általában őt mégis ereje teljében lévő, középkorú férfiként festik meg. A mi képünkön is így látható, amint térdepelve, a koronázási palástba burkolózva Magyarország Nagyasszonya felé emeli a koronát. Az előtte lévő asztalon ott vannak a magyar koronázási jelvények is, a jogar, a kard és az ország-alma. A felhőkkel övezett Mária bal karján a kis Jézust tartja, akinél az arany golyó jelzi, hogy ő a Világ ura. A koronás Istenanya baljában lévő jogar szintén uralkodói jelkép. Ez a legenda az alapja annak, hogy Máriát ezer év óta nemzetünk védőszentjének tekintjük, akit különös tisztelet illet meg. Kölcsey Ferenc műve előtt a magyarság néphimnusza is a „Boldogasszony Anyánk” egyházi ének volt. A régi Magyarországot Regnum Marianumnak, Mária Országának nevezték.

  A művész másik festménye a karzatot tartó fal északi oldalán kapott helyet.

2sztferenc  Assisi Szent Ferenc a főalak, aki a XIII. század fordulóján élt. Atyja Assis leggazdagabb embere volt, posztókereskedéssel szerezte vagyonát. Ferencet is erre a mesterségre szánták, de súlyosan megbetegedett. Ekkor döntötte el, hogy inkább lovagként szerez hírnevet és dicsőséget. 1204 körül hadba vonult és a tábori élet közben egyszer csodás álmot látott. Ennek hatására visszament szülővárosába és megváltoztatta elhatározását, inkább a csendet kereste, hogy imádkozzék. Rómába zarándokolt, belső sugallatokhoz kezdett igazodni. Krisztus szólt hozzá „Ferenc, menj, s állítsd helyre Egyházamat, mely, mint látod, romokban van!” A képletes parancsot nem csak olyan módon teljesítette, hogy a vallás tanait terjesztette, hanem ténylegesen is újjáépített romos templomokat. Szerzetesként vándorolt, mezítláb, kötéllel a derekán, szürkésbarna csuhában és prédikált. Gyógyított, halottat támasztott fel, és ördögöket űzött. 1209-ben rendet alapított, amely hatalmas népszerűségre tett szert, igen rövid idő alatt több ezren csatlakoztak hozzá. Hamarosan női „tagozatot” alapítva létrehozza a Klarisszák rendjét. A pogányok közé is elment téríteni, de fő tevékenysége az itáliai helyszínekhez kötődik. A szegénység erényét hirdette, ezért az egyszerű emberek már életében szentként tisztelték. Különleges kapcsolatban állt a természettel, prédikált az állatoknak is. 1224-ben csoda történt vele, testén jól láthatóan megjelentek a keresztre feszített Krisztus sebei (stigmák). Hosszas betegségtől gyötörve 1226-ban halt meg. Két év múlva az egyház hivatalosan szentté avatta. Az asztalosok, bútorkereskedők, gombkötők, kárpitosok, kereskedők, szabók, szobafestők védőszentje, de fejfájás, dögvész, nyomorúság ellen is kérik oltalmát.

  Képünkön a Krisztusi sebek elnyerésének pillanatát láthatjuk, amikor a mennyországba jutott és megdicsőült Megfeszített szeráfszárnyakkal jelenik meg előtte. A Megváltó sérüléseiből induló sugarak hatására ugyanezek a jegyek Ferenc testén is kialakulnak.

2nyomat  A templomhajóban még egy képet találunk, azt, amely a torony alatti belső kapun belépve fogadja a híveket. Ez egy nyomdai úton előállított, bekeretezett reprodukció. Szlovák nyelvű felirata: „Ježišu dôverujem v teba” ami magyarul így hangzik: „Jézusom, bízom benned!”

  A bekeretezett nyomat az Irgalmas Jézus képe, amely egy lengyel apáca, Szent Fausztina látomásakor megjelenő Feltámadt Megváltónak a közvetlen utasítása alapján készült. Eredetije a krakkói Isteni Irgalmasság templomának oltárát díszíti.   A képen Krisztus megsebzett szívéből két erőteljes sugár tör elő, egy piros és egy halvány. Szent Fausztina naplójának 299. oldalán arról számol be, hogy Jézus a jelentésükről ekképpen nyilatkozott: „A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete. … Boldog, aki ezek árnyékában él.” A sugarak értelmezhetők még az igazságosság és irgalmasság, a bűnbánat és a bűnbocsánat, az áldozat és az engesztelés, a felebaráti szeretet és az isteni szeretet szimbólumaként is.

  Maradva még a templomhajóban meg kell említeni néhány, az épület szerkezetéhez tartozó elemet, amely az ősiséget bizonyítja.

  A szentélyben már láthattuk a boltozat bordázatát tartó gyönyörűen faragott gyámköveket. A hajóban ilyenek nincsenek, a lefutó gótikus mennyezeti bordázat egyre keskenyedő kötegben végződik.

  A jobb oldali mellékhajó zárófalában egy igen érdekes faragványt találunk a Keresztút XIV. stációja alatt. Nagyon régen készülhetett és valószínűleg nem ez volt az eredeti helye. Sokak szerint egy papi ruhát viselő alak vehető ki belőle, ami lehet akár Szent Miklós is, és mint ilyen a település ma használt címerének előképeként tekinthetünk rá. Ugyanakkor - sérülései ellenére - feltűnő hasonlatosságot fedezhetünk fel a Könyöki József által 1878-ban végzett felmérésen készült gótikus falfülke-kép oromzati díszével.

2csucsrajz

 2csucs

A karzat alatt, jobboldalon az épület egy másik fontos elemét találjuk. Az 1937-es átépítés során ide helyezték át az eredetileg az északi falban lévő főbejárat csúcsíves faragott kő keretezését. A beépítésnél kissé szűkítették a méretét, amit a csúcsán lévő illesztési hibán lehet észrevenni. Az erősen megviselt kapuzatot 1994-ben mintaszerűen restaurálták, így megóvva a további romlástól.

  Amikor megbontották a mellette lévő fal egy csekély részét, fontos felfedezést tettek. A bal felső részén előbukkant egy gótikus ablakkeret részlet, ami arra utal, hogy az épület déli falán eredetileg nagyméretű, gótikus csúcsíves ablakok voltak. Ezeket az évszázadokkal ezelőtti átépítések során - valószínűleg a jobb védhetőség érdekében - befalazták. Az 1878-as Könyöki-féle felmérés nem tesz említést róluk, tehát jóval azelőtt, talán a török veszedelem idején, még a XVI-XVII. században történt ez az átalakítás. Kár, hogy a falszakasz kutatása és feltárása nem történt meg, mert lehet, hogy egy megmutatásra érdemes ősi részlettel gazdagodhatna templomunk.

2keret2lyuk  A jobb oldali mellékhajóban, a Szent Kereszt oltár közelében találunk egy fontos tárgyat, amelyet még nem említettem: a keresztelő kutat. Itt történik az új-szülött gyermek megkeresztelése, életének azon meg-határozó eseménye, amikor - Jézus megkeresztelésére utalva - a kisdedet a keresztelés szertartásával a katolikus egyház a hívei sorába fogadja.

 2kermed 2kermedrajzA vörös műkőből készült keresztelőkút formája kehelyre emlékeztet, talapzaton áll, tagolt vörösréz fedéllel takart medencéje hengeres oszlopon nyugszik. Valószínűleg a templom barokk berendezésének a cseréjekor készült, mert a régebbi templomlátogatási jegyzőköny-vek egy másikat említenek. Az 1846-os vizitáló szerint: „Van egy kő keresztelő-kút, amelyben vörösréz medence szolgál a kereszteléshez használt szenteltvíz tartására.” Az 1878-as Könyöki féle felmérés egyik rajzán láthatjuk a reneszánsz modorú faragott medencét, amely stílusától kissé elütő, szögletes oszlopon állt. Sajnos, már csak ez a kép maradt meg róla, maga a kút és a tartóoszlop végleg elveszett.

A földszintről menjünk fel a karzatra, hiszen ott is találunk figyelemre méltó tárgyakat. Az évszázadok alatt koptatott tölgyfa lépcsőfokokon felmenve azonnal szemünkbe ötlik egy, a kora miatt megsötétedett festmény. Körvonalaiból azonnal látszik, hogy eredetileg nem ez volt a helye.

  Az alvég magántelkei közé ékelődve áll a Rozália kápolna, amelynek oltárképe volt évszázadokig ez a festmény. Püspökin nincs még egy hasonló korú templomkép! Mivel régen, az 1700-as évek elején készült és nagyon különleges, megóvása érdekében biztonságosabb helyre kellett áttelepíteni.

2sztroz  A kép rendkívüli értéket képvisel, megérdemli, hogy kissé alaposabban megismerjük. Nagy József festőművész a következőképpen emlékezett meg róla:

  „A pestisjárvány nagy pusztítást vitt végre Püspöki lakossága körében az 1714-15-ös esztendőkben. Erről ezt olvashatjuk Püspöki Nagy Péter könyvében: ˝Püspöki népessége ez alkalommal 31,1 %-kal, Szúnyogdié pedig 14,3 %-kal csökkent.˝ 1730-ban állították fel a ma is álló Szentháromság szobrot, a pestis dúlásának emlékére. Az, hogy a kápolna még előbb lett felépítve, a kép bizonyítja a rajta lévő felírással:

  SanCtIs SebastIane RosaLIa VIrgo, et RoChe Inter CeDIte pro fIDeLI popVLo, Vt pIa InterCessIone Vestra LIber sIt a CantagIone pestIfera

Magyarul: "Szent Sebestyén, Szent Rozália Szűz, és Szent Rókus járjatok közben a hívő emberekért, hogy kegyes közbenjárásotok révén mentesüljenek a dögvészt hozó járványtól!"

  A 17-19. században az antikva-írásnak sajátos fajtája a kronogramma felirat, melynek római számértékű betűi a benne foglalt esemény időpontjára utalnak. (Például a SICULICIDIUM = M+D+C+C+L+V+V+I+I+I+I azaz 1764, a mádéfalvi veszedelem dátuma.)

  Tehát a piros betűk számok, ha azokat összeadjuk:

C = 100 VL = 45  
I = 1 V = 5  
 I = 1 I = 1  
LI = 51 I = 1  
VI = 6 C = 100  
C = 100 I = 1  
I = 1 V = 5  
C = 100 LI = 51  
DI = 501 I = 1  
ID = 499 C = 100  
LI = 51 I = 1  
  I = 1  
1411 + 312 = 1723

Láthatjuk, hogy a képet 1723-ban festették, valószínűleg a kápolna is ekkor épült.

  1994 április végén került hozzám a festmény. Állapota jól tükrözte azt a 266 évet, amióta a kápolnába került. Ugyanis a szakszerűtlen tisztítás és kezelés ennyi éven keresztül rontotta a képet, jóformán lemosták a festéket róla. Sálka plébános úrral közöltem, hogy az eredeti állapotot már nem állíthatom vissza. A színek telítettsége és valaha volt világossága nem hozható helyre, ezen kívül a vásznat is több helyen sérülés érte. Két helyen aláragasztottam megfelelő anyagot, de több kisebb-nagyobb sérülés még javításra várt.

  Közben megtudta Koller Gyula, Püspökiről származó, akkor Boldogfán szolgáló plébános, hogy min munkálkodom. Javasolta, hogy beszéljük meg Sálka plébános úrral, mi legyen a kép sorsa. Megegyeztünk, hogy a jelenlegi állapot konzerválására restaurátort kérünk fel és a képet védettebb helyen, a templom kórusán helyezzük el. A kápolnába pedig fessek egy másik képet.

  Így történt, hogy az eredet kép helyére egy kisebb került, amelyen Szent Rozália térdelve imádkozik Szűz Máriához így fejezve ki háláját megmaradásunkért és kérve, hogy védje meg a népet a pestisjárványoktól. A régi, barokk festmény pedig templomunk karzatát díszíti.”

  Az erősen besötétedett képen három szentet láthatunk. Szent Sebestyén és Szent Rókus között a központi alak a kápolna patrónusa, Szent Rozália.

  Szent Rozália az 1100-as évek közepén élt Itália Szicília szigetén. Gazdag családból származott, mégis a remeteséget választotta és egy hegyen lévő barlangba költözött, ahol élete végéig lakott. Sírja mellé kápolnát építettek, amely híres zarándok-hellyé vált. Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb védőszentje, a járványos betegségek, különösen a pestis ellen kérték oltalmát. Képünkön a barlangban lévő, rózsákkal körberakott fekhelyén heverve ábrázolja őt a festő. Vánkos helyett bal karjával támasztja meg rózsakoszorús fejét, jobbjával a feszületet tartja. (A festményeken, szobrokon legtöbbször így jelenítik meg.) Amikor még rettegni kellett a pestisjárványoktól az anyák leányaikat szívesen keresztelték Rozáliának, így igyekezve a szent segítségét megnyerni, hogy nevének viselőjét oltalmazza meg a bajtól, betegségtől. A XVIII. század járványai idején az égi segítségért sóvárgó nép patrónusokat keresett, sok helyütt fogadalmi kápolnát építve nekik. Nagyon valószínű, hogy a templom körüli temető megteltén túl, az 1700-as évek elejének pestisjárványai is megkövetelték, hogy 1715-ben a mezővárostól kissé távolabb jelöljenek ki új helyet az elhunytak elföldelésére. Az ismétlődő csapások miatt építhette ott fel az égi segítséget kérő püspöki lakosság a Rozália kápolnát, remélve, hogy a szentek közbenjárásával megmenekülnek a további megbetegedésektől.

  A Szent Rozáliától balra álló alak Szent Sebestyén, aki a III. század végén élt Itáliában. Katonatiszt volt, a római császár személyes testőreként szolgált. Titokban segített a fogságban tartott keresztényeknek és ismerősei közül sokat megtérített. Tevékenysége egy idő után a császár tudomására jutott, aki megparancsolta katonatársainak, hogy nyilazzák halálra. Rengeteg nyílvesszőt belélőttek, de csodával határos módon túlélte és felgyógyult. Nem fogadta meg barátai tanácsát, felépülése után felkereste a császárt és előtte is megvallotta hitét. A felbőszült uralkodó elfogatta és halálra korbácsoltatta. A római keresztények már életében is csodálták, vértanúsága után szentként tisztelték. Róma városának patrónusát látják benne, mivel 680-ban megmentette a várost a pestistől. Ez a csoda az, amely miatt a 14 segítő szentek közé sorolták és egészen az újkorig a járványok idején kérték segítségét. Védőszentje a katonáknak, tímároknak, a polgári lövészegyleteknek. A különböző korok művészeinek alkotásain – csakúgy, ahogyan a mi festményünkön is - általában mint fához kötözött, szakálltalan, ágyékkötős ifjút örökítik meg, amint testét több nyílvessző sebzi meg. Szinte valamennyi, az 1700-as években dúló pestisjárványok idején állított Szentháromság oszlop mellékalakjaként ott láthatjuk az ő szobrát is.

  A kép jobb oldalán a harmadik pestis-szent áll, (Szent) Rókus, aki az 1300-as évek második felében élt. Franciaországban született, de miután Rómába zarándokolt, Itáliát választotta hazájául. Zarándokútja közben pestisjárvány tört ki, annak betegeit gyógyítgatta, legendája szerint a kereszt jelével tett csodát. Maga is megkapta a pestist amiből sikerült kigyógyulnia, mert egy hozzászegődött kutya ápolta, élelemmel látta el és a sebeit nyalogatta. A XV-XVIII. században - ahogyan a mi képünkön is - gyakran ábrázolták többnyire Szent Sebestyénnel és Szent Rozáliával együtt. Zarándokköpenyt visel, jobb karjával keresztes botot szorít magához, kezével ruháját megemeli és baljával a combja belső oldalán lévő fekete foltra, sebre mutat (a pestis külső jelei először a testnek ezen a részén jelentkeztek). Bár Rókust az egyház. még nem avatta hivatalosan szentté, tisztelete régóta egyetemessé vált.

  Belépve a karzatra, tekintetünket azonnal megragadja a középen álló szép orgona.

2orgona  A templomok berendezési tárgyai között különleges helyet foglalnak el az orgonák. A régi orgonaépítő mesterek hangszereik formáját a templombelső, főleg az oltárok stílusjegyeinek felhasználásával alakították ki. Ezt az elvet követték a püspöki orgona készítői is, mivel tudjuk, hogy a három neogót oltár és az orgona közel egy időben készült. Valószínűleg ugyanazon asztalos műhely készítette az oltár és az orgonaszekrény famunkáit. A mi orgonánk kifejezetten egyedi alkotás, a kórus és templombelső adataihoz és akusztikájához egyedileg tervezték meg.

  Általában a hangszerről tudnunk kell, hogy a legbonyolultabb fúvós zeneszerszám, amely a megszólaltatásához szükséges sűrített levegőt a légtömlőből kapja (durva hasonlat, de ebben rokon a népzene dudájával). A légtömlő tárolja, tartalékolja és nagyjából egyforma nyomás alatt tartja a sípokhoz szükséges sűrített levegőt. Az orgona minden hangját külön síp adja, amely lehet ajaksíp (legegyszerűbb alakja az ilyen megszólaltatású hangszernek a furulya) vagy nyelvsíp (rezgő fémnyelv hangzik például a szájharmonikában is). A hangokat a játékos billentyűk lenyomásával tudja megszólaltatni. A billentyűk kézzel (manuál) és lábbal (pedál) működtethetők. A teljes hangtartományt sípsorok adják, az egyes sorok regiszterekkel válthatók, a különleges hangzás érdekében a külön sorokban lévő egyes sípok együttes megszólaltatására pedig kihúzható gombok, benyomható kapcsolók, úgynevezett kopulák szolgálnak. Az orgona legfontosabb egységei: az orgona-ház, ami a hangszer külső borítása; a játszóasztal, mely magában foglalja a billentyűzetet, a pedálokat, a regisztereket és egyéb kapcsolókat; a sípmű a sípok összessége; a szélláda a sípok alatti láda-szerkezet, amely a sűrített levegő elosztását valamint a billentyűk és a regiszterek működése szerinti adagolását végzi; a fúvómű pedig a sípok megszólaltatásához szükséges sűrített levegőt állítja elő. A mi orgonánk az egyszerűbbek közé tartozik, mivel csak egy billentyűsora van (egy manuálos). Vannak ennél sokkal bonyolultabbak is, még2orgbill kilenc billentyűsoros orgona is létezik. A sűrített levegő biztosítása régebben csak emberi erővel működtetett fújtatóval volt lehetséges. Ilyen fúvóművet láthatunk a miénk mellett is, ennél egy lábbal taposott rúd mozgatta a fújtatót és azt, hogy elegendő e a sűrített levegő nyomása, egy manométeren lehetett ellenőrizni. A korszerűsítés során a szerkezet feleslegessé vált, mert villanymotoros kompresszor váltotta fel, viszont tartalékként megmaradt ez a műszaki emlék.

  A püspöki templom orgonáját Mozsny Vince, pozsonyi orgonaépítő mester készítette, aki a XIX-XX. század fordulóján Nyugat-Magyarország és Ausztria több templomának is dolgozott. Jó nevű iparos volt, aki az orgonáit különös gonddal építette, ezt bizonyítják a korszerűsítésüket végző szakemberek dicséretei. Munkái megtalálhatók Bécsben (több templomban), Nagyszombatban, Pozsonyivánkán, a Komárom-Esztergom me-gyében lévő Tardoson, Csallóközkürtön és még sok más helyen is.

Folytatás a III. részben!

 

Ugrás a lap elejére