Szobrok, képek, kegytárgyak I. rész

  Amint belépünk egy templomba, a szentelt vízbe mártott ujjainkkal keresztet vetünk, térdet hajtunk és máris érezzük, hogy egy különleges, semmihez sem hasonlítható, a vallásunk áhítata által áthatott helyre érkeztünk. Felemelkedve és beljebb lépve azonnal körülvesznek minket a templombelsőt díszítő tárgyak. Gyakran vagyunk abban a helyzetben, hogy kívánjuk, bárcsak valaki elmagyarázná, mit is látunk, kinek a szobra előtt állunk, hogyan kell értelmeznünk azt a képet, amelynek alakjai a magasból letekintenek ránk? Nincs mindig mellettünk beavatott személy, ezért gondoltam azt, hogy körbejárva a püspöki Szent Miklós főplébánia templomát, számbaveszem és a lehető legalaposabban utánajárok, mit ábrázolnak a belső térben elhelyezett és az oltárokon látható alkotások.

bejarat  A torony alatti főbejáraton érkezve egy belső portál fogad minket, az ajtószárnyak fölött „Venite Adoremus Dominum” üdvözléssel. Jelentése: „Jöjjetek, imádjuk az Urat!”. A jelmondat nagyon kedvelt felirat, gyakori a jelentős egyházak, mint például az ungvári, a besztercebányai templom bejárata fölött és ez olvasható az egri székesegyház oszlopait lezáró oromzaton is.

  Belépve az ajtón a karzat alá érkezünk. Szemünket azonnal magához vonzza a szentély távlatában a főoltár. Több száz évig a szentmise szertartását a templomi főoltárok előtt, a híveknek háttal állva végezték a papok. A XX. század legjelentősebb egyháztörténeti eseménye, a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) hozta meg azt a döntést, hogy a misézést ezentúl a templomban összegyűlt közösséggel szemben, egy újonnan épített úgynevezett szembemiséző oltárnál kell végezni. Az intézkedést az 1970-es évektől mindenütt végrehajtották, ezzel a szertartás a hallgatóság számára nyitottabbá és érthetőbbé vált. Ugyanekkor született az a határozat, hogy a prédikációk is a szentélynek ezen a részén hangozzanak el, a szószékek magasából beszédét mondó papi személy - a szó szoros értelmében - lejött az emberek közé. A főoltár az előbbiek ellenére nem veszített jelentőségéből. Továbbra is az oltári szentség őrzési helye maradt, ezért valamennyi katolikus templom legfontosabb és rendszerint a legdíszesebb berendezési tárgya.

fooltar  A püspöki Szent Miklós plébániatemplom főoltára a XX. század első éveiben készült neogót stílusban. Az eredeti, ősi berendezés az 1600-as évek végén, a törökdúlások következtében teljesen tönkrement. Évtizedek kellettek, hogy sor kerülhessen a felújításra, ami a kor stílusirányzatának megfelelően barokk modorban készült el a XVIII. század közepe táján. Ezeket a berendezési tárgyakat elavultnak érezve cserélte le Tyukoss Ev. János, plébánosságának első évében az általa modernebbnek gondolt, valójában a múltba visszanyúló gyökerű, régies formájú oltárokra. A berendezési tárgyak Németországban készültek, gondos és igényes kivitelben.

  A főoltár szép szobrokkal díszített. Kiemelt helyen, a szentségtartó felett a templom névadó védőszentjének alakja látható.

miklos  Szent Miklós a kisázsiai Myra (mai nevén a törökországi Dembre) püspöke volt a IV. század első felében. A katolikus vallás több Miklóst is szenté avatott (előneveik: Flüei, Studita, Toletinói), de a világon a legnépszerűbb az, akit myrai Nagy Szent Miklósként ismerünk. Egyike a 14 segítő szentnek, akikhez a bajba jutott hívő emberek imában fordulhatnak. Ők azok, akik haláluk előtt ígéretet kaptak az Istentől, hogy a nagy bajban hozzájuk fordulókon segíthetnek.

  Myrai Szent Miklós az oltalmazója gyermekeknek és családoknak, fiatal lányoknak, diákoknak, vízenjáróknak, molnároknak és kenyérsütőknek, szegényeknek, raboknak. Jócselekedetei sorában a legtöbbet emlegetett az a történet, amikor titokban arannyal ajándékozott meg egy apát, hogy három leányát férjhez tudja adni (hozományt vehessen, ami abban az időben alapvető föltétel volt), ezzel megakadályozta, hogy örömlányokként kelljen megkeresniük a reá valót. Csodatettei miatt már életében szentnek tartották. Viharba került hajót kikötőbe vezérelt, városát megmentette az éhínségtől, föltámasztotta a meggyilkolt iskolásgyermekeket, három katonatisztet megmentett a halálos ítélet végrehajtásától. Halála napja - december 6. - világszerte alkalom arra, hogy a kisgyermekek megajándékozásával emlékezzünk jócselekedeteire. Sírja kezdettől fogva zarándokhely volt Myrában, amíg a mohamedánok el nem foglalták a várost.

  A szentek képi illetve szobrászati ábrázolásánál a felismerés megkönnyítése végett az alkotók úgynevezett attribútumokkal, jellegzetes kísérő tárgyakkal, lényekkel, képzeletbeli alakokkal teszik egyértelművé, hogy kit kívántak megjeleníteni. Szent Miklós püspöki ruhában és püspöksüveggel a fején, bal vállához támasztott pásztorbottal áll, bal kezében bölcsességének szimbólumát, egy könyvet tart, amelyen a szegény lányok megsegítésének mondájában szereplő arany - golyó formájában - látható. Jobbjával áldást oszt a hívek felé. A manapság elterjedt, Mikulásként közismert ősz hajú és nagyszakállú idős szentet a szobrot készítő művész némileg szokatlan módon, erejének teljében lévő középkorú férfiként mutatja meg.

imre  A főoltáron Szent Miklóstól jobbra és balra, a kissé alacsonyabban elhelyezett fülkékben két magyar szent szobrát láthatjuk.

  Szent Imre a központi alaktól balra áll. A herceg Szent István király és Boldog Gizella királyné fiúgyermeke volt, 1007 körül született Székesfehérváron. Nevelője Szent Gellért püspök volt, aki hét éven keresztül ügyelt a királyfi magas fokú képzésére. 15 éves korától István király személyesen gondoskodott arról, hogy maga mellett tartva, az uralkodáshoz szükséges valamennyi elméleti és gyakorlati ismeretet elsajátítsa. Szent István „Intelmek Imre herceghez” című végrendeletének tartott írásában adott személyes útmutatást az uralkodásra, amelyre a herceg huszonhárom éves korára készen is állt. Vallási meggyőződésből - bár megnősült - szüzességi fogadalmat tett. 1031. szeptember 2-án vadászni ment a Bihar megyei Igfont erdőbe, ahol egy vadkan halálra sebesítette. Érdemeinek elismeréseként VII. Gergely pápa 1083-ban szentté avatta. Ő az ifjúi erények megtestesítője, a magyar fiatalok példaképe és védőszentje, a cserkész mozgalomban számtalan csapat névadója. Kevésbé közismert, de Amerigo Vespucci is Szent Imre nevét kapta keresztelésekor. Az Amerigo név a latin Emericus (a magyar Imre) olasz változata és a születésekor Itáliában elevenen élő Szent Imre kultusz hatására nevezték őt el így. Tehát - közvetve - Amerika is Szent Imréről lett elnevezve!

  Oltárunk szobrának készítője uralkodói hermelin galléros palástban örökítette meg őt, ballját szívére helyezve, jobb kezében a tisztaságát jelképező fehér liliomszálat tartja. Fejét glória, magyarul dicsfény keretezi, amely a szentek ábrázolásának elengedhetetlen kelléke.

 

  Az oltár jobb oldali szárnyának fülkéjében a világszerte legnagyobb tisztelettel övezett magyar szent,

  Szent Erzsébet szobra látható. 1207-ben született Sárospatakon Árpádházi II. András király és - Erkel Ferenc „Bánk bán” című operájából közismert - Meráni Gertrúd harmadik gyermekeként. 1211-ben eljegyezték a nála 9 évvel idősebb I. Hermann türingiai őrgróffal, aki küldöttséggel a királyi párnál járt és magával vitte a négy éves kis hercegnőt. Wartburg várában nevelkedett tovább és már korán tanújelét adta erzsebetjó szívének. A kiszemelt vőlegény öt évre rá meghalt, a szép kislány jövője bizonytalanná vált. Az őrgrófság örököse, Lajos megszerette és el is jegyezte. 1221-ben tartották meg a menyegzőt és elkezdődött életének egy nagyon boldog szakasza. Egy fiuk és két leányuk született, de a férje egy keresztes hadjárat során megbetegedett és 1227-ben otthonától távol elhunyt. A rosszindulatú rokonok állandó zaklatásukkal elviselhetetlenné tették Erzsébet életét, aki gyermekeivel kénytelen volt elmenekülni onnét. A földönfutóvá vált özvegy végül a segítségére siető nagynénje közbenjárásával Marburg várában talált új otthonra. Sem újból férjhez menni, sem Magyarországra visszatérni nem akart, hátralévő éveit szerzetesnőként kívánta leélni. Fiatalon, 1231-ben halt meg és már 1235-ben szentté avatták.

  Élete a jótékonyság jegyében telt, akkor is igyekezett a bajba jutottakat támogatni, amikor ő is inkább segítségre szorult volna. Amíg férje élt, ő elnézte neki a szinte lehetőségeiket meghaladó adakozásait, sőt, a hitvesi szeretettől vezérelve még támogatta is ebben. A családja viszont ellenségesen viselkedett vele, az alig húsz éves, háromgyermekes anyának ezért kellett elmenekülnie. Legendái közül a legismertebb is a rokonok gonoszságát érzékelteti: „Erzsébet férje halála után továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz a kötényében, Erzsébet félve attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak a kötényben. Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon.”

  Németországban Türingiai Szent Erzsébet néven tisztelik és szentjeik sorában az első helyek egyikén említik, mint a legnagyobb német asszonyt.

  Árpádházi Szent Erzsébet a védőszentje a fiatal anyáknak, a szegényeknek és elhagyatottaknak. Kórházak, egyéb emberbaráti intézmények választják pártfogónak, leány-iskolák és cserkészcsapatok valamint szeretetszolgálati intézmények pedig gyakran viselik a nevét.

  A templomunkban lévő szobor érdekes módon, a legenda részeit ötvözve ábrázolja őt: a szerzetesnői kendőt viselő koronás fiatal nő rózsákkal teli kötényét tartva, és mintha abból vette volna ki, jobb kezével kenyeret nyújt felénk. A csillagos égboltot érzékeltető háttér előtt az ő fejét is dicsfény övezi.

fooltarsz  A főoltár többi részlete is figyelemre méltó gondossággal és a stílus harmonikus alkalmazásával készült. Az oltár legfontosabb pontján, az előtte állók szemmagasságában, a szentségtartó szekrény fölött lévő csúcsíves fülke arannyal mintázott bíborpiros háttere előtt feszület áll.

  Krisztus keresztre feszített alakját két oldalról angyalok vigyázzák. A Megváltó feje felett olvasható a rászögezett kis táblán: INRI. A betűk jelentése: „Iesus Nazarenus Rex Iudeorum” (magyarul: „Názáreti Jézus a zsidók királya”) Az őrt álló angyalok alakjának egyedi megformázása nem feltűnő, de a figyelmes szemlélő számára nyilvánvaló, hogy művészi igénnyel készült darabokat lát, más-más a kéztartás, a ruhák redői és az arcvonások is különbözőek.

  A szentségtartó szekrény dúsan aranyozott ajtaját két stilizált szőlővessző díszíti. A szőlőtő a keresztény művészetben az oltáriszentség jelképeként is szerepel, a művész ezért tartotta helyénvalónak, hogy itt ábrázolja. Eredete a Biblia egyik mondatára vezethető vissza. János könyvében olvasható, amikor Jézus önmagát is szőlőtőhöz hasonlítva tanítványaihoz ekképpen szólott: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad s én benne, az bő termést hoz.”

  A szekrényt egy-egy bronz gyertyatartó fogja közre, amelyeknek stílusa szintén összhangban van a többi részlettel.

  Az oltárt aranyozott fejezetű oszlopocskák és színes kazetták, növényi motívumokkal ékesítve díszítik.

jezusemblema  A lábazat középső mezője különösen szép. A négykaréjú, gótikus liliomos bordázattal osztott mező közepén Jézus monogramja IHS olvasható, ahol a H betű baloldali szára egy keresztet formáz, mintegy utalásként a név viselőjének a kereszthalálára. A mai olvasó számára magyarázatra szorul a névrövidítés betűinek jelentése. Valaha a görög írásmódból adódott: ΙΗΣΟΥΣ (kiolvasva IÉSZOUSZ) ahol az idők során a Σ betű latinosan S-re (sz) változott. A monogramnak ma többféle olvasata terjedt el: pl. „Jesus Hominum Salvator” (Jézus az emberek megváltója) vagy „In Hoc Signo” (E Jelben [győzni fogsz]).

  A főoltáron kívül négy mellékoltár is van a templomban. Ezek közül kettő vele azonos időben és műhelyben készült ugyanabban a neogotikus stílusban. A „leckeoldalon”, a jobboldali mellékhajó keleti zárófalánál láthatjuk a Boldogságos Szűz Szívének szentelt oltárt, az „evangéliumi oldalon” a baloldali mellékhajóban pedig a Jézus Szíve oltár található.

  Mielőtt ismertetném a rajtuk elhelyezett szobrokat, meg kell magyaráznom az előző szakaszban idézőjelbe tett fogalmakat.

  A leckeoldal a római katolikus templomokban a hívek felől nézve a főoltártól jobbra - keletelt templomban dél felé eső – tér, hagyományosan a férfiak helye. Az evangéliumi oldal pedig a főoltártól balra van, ez volt a női oldal. Az elnevezés onnét ered, hogy régen a szentélyben kelet felé fordulva (háttal a híveknek) misézett a pap, az evangélium, valamint az Ószövetségi Szentírás felolvasása viszont erre a célra készített „ambó” nevű olvasópultoknál történt. Ezeket már nem a szentélyben, hanem annak közelében a hajóban helyezték el úgy, hogy a felolvasó szemben állt a közönséggel. Azért, hogy a vastag és nehéz könyveket ne kelljen a ceremónia közben ide-oda cipelni, külön-külön állították fel az ambókat, egyet az evangéliumi, egyet pedig az ószövetségi példabeszédekhez (népiesen a leckékhez) kapcsolódó könyvnek. Később már csak egy ilyen emelvényt használtak, amelyen állandóan ott lehetett kitéve egy szépen bekötött, nagy formátumú Szentírás. Ez némely országban még ma is így van. Ha pedig megtartották mindkét ambót, az egyiken külön az ószövetségi olvasmányok könyvét, a másikon az evangéliumi részleteket tartalmazó díszes könyvet helyezik el.

maria  A Boldogságos Szűz Szíve oltárt - közkeletűbb nevén a Mária oltárt - Jézus Krisztus anyjának szobra díszíti. Szűz Mária sudár fiatal nő alakjában látható rajta, amint a mennyboltot ábrázoló háttérből ránk tekint. Jobb kezének mutatóujját a szívén tartja, balját pedig adakozó mozdulattal felénk nyújtja. Hószínű fejkendője, ruhájának aranydíszes fehér anyaga a szeplőtlen tisztaságát hivatott eszünkbe juttatni. A művészi munkával kialakított oltár közepén a főoltáron láthatóval mindenben megegyező feszület áll. Alatta a szentségtartó szekrény kétszárnyú ajtajában gyönyörködhetünk.

 marszentsegtarto Az aranyozott ajtókon szimmetrikusan elhelyezett búza-kalász csokrokat és szőlőfürtöket láthatunk, kívül pedig szőlővessző indája keretezi a szárnyakat. A kalász az Utolsó vacsorán fogyasztott kenyerére, a szőlőfürt pedig a borra vonatkoztatva az oltáriszentséget és ezáltal a feltámadott Krisztust jelképezi. Az oltár alsó részének középső mezőjében egy igényesen megformázott aranyozott keresztet helyezett el készítője.

marianeve  Az oltár feletti falszakasz legmagasabb pontján, Mária nevének betűiből álló sugárzó medalion látható.

  A Mária oltár ősi tartozéka templomunknak. Az elsőt Péter plébános idejében, a 1349-ben állíttatta az akkori kegyúr, Telegdy Csanád esztergomi érsek. Pétert, halála után ez alá temették el. Sírkövére, amely az oltár előtt a padlózaton volt, az 1937-es átépítéskor bukkantak rá. Mivel a hívők évszázadokig rajta jártak, erősen megkopott, de ennek ellenére jól kivehető rajta a plébános palástba burkolózott alakja és a szürke kőlap szélein húzódó felirat is olvasható: „+ ANNO DNI MCCCLX + DNS PETRVS SACRE HVIVS ECCLESIE FE ….. NC + FESTVM SANCTI MICHAELIS C A R I PACE +” Püspöki Nagy Péter történész fordításában magyarul így hangzik: „Péter úr ezen szent egyháznak (papja) … (meghalt) Szent Mihály ünnepe körül. Kinek lelke nyugodjék békében. Az Úr 1360. évében” A síremlék a maga nemében egyedülálló, ez Magyarország legrégebbi alakos sírköve! Most a jobb oldali mellékhajó keleti falába illesztve látható.

peterv  A központi hajó evangéliumi oldali zárófalánál állították fel a

jezus   Jézus Szíve oltárt. Maga a felépítmény teljesen megegyezik a másik neogótikus mellékoltárral, csak itt a szentségtartó fölötti fülkében Jézus Krisztus szobrát helyezték el. A művész a Feltámadott Jézust formázta meg. Fehér ruhában, aranymintás piros palástban áll előttünk, jobb kezével megsebzett szívére mutat, bal tenyerét felénk fordítva a keresztre feszítés nyomára, a szög okozta sebhelyre hívja fel a figyelmünket.

  Jézus átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert ünnepeljük. A szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. Maga a szív olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. Tiszta szívből tudunk szeretni, ha rosszul bánnak velünk, az szívfájdalmat okoz, ha segítenek rajtunk, akkor szívességet tesznek nekünk. Jézus Szívének szeretete az egész katolikus egyházra és valamennyi hívőjére kiterjed.

jezusneve  Az oltár feletti csúcsíves mezőbe Jézus nevének rövidítéseként a három betűt: IHS festette meg a falfestményeket készítő mester, a Mária oltár felettivel azonos módon.

  A főoltár és a két, vele azonos modorú mellékoltáron kívül még két további oltár található a templomban. A jobb oldali, az 1937-es bővítéskor épített mellékhajó keleti zárófalánál láthatjuk a

  Szent Kereszt oltárt. Három fő rész különíthető el rajta. Legbecsesebb tárgya az egy darab fekete márványból faragott kereszt, amelyen a megfeszített Jézus testének ónból öntött szobra látható.

feszulet  A nagy művészeti értéket képviselő alkotás Johann Martin Fischer műve és 1792 óta van a püspöki templomban. Az osztrák szobrász 1740-1820 között élt és alkotásai közül nagyon sok ma is megcsodálható. A korai klasszicista stílusú szobrai még erősen magukon viselik a barokk jegyeket is, de már egy új szemléletmódot kívánnak képviselni. A bécsi Schönbrunn kastély parkjában vagy a Franziskanerplatzon, de a Karlsplatzon járva is láthatjuk szobrait. Magyarországon többhelyütt találkozhatunk műveivel. A pécsi székesegyház mellékoltárain, Körmend főterén vagy kastélyparkjában is vannak alkotásai.

  Sajnos a sötét színű ónszoborról készült kép nem adja vissza annak nemes szépségét.

  A feszület két oldalán angyalok térdelnek, uralkodói jelvényeket - a világmindenséget jelképező országalmát és a hatalom jelét, jogart - tartva. Fölöttük felirat: AVE CRUX, magyarul „Üdvözlégy Kereszt”.

  Az oltár középső részén az utolsó vacsora domborművű színes képe látható, amelyet Tyukoss E. János készíttetett a templom 1937. évi bővítésének idején. A kép jobb alsó sarkában lévő felirat szerint (ATELIER für KIRCH.KUNST AUG. BARTA PEZINOK/BAZIN) a művet egy bazini templomművészeti műhelyben Barta Gusztáv készítette.

utolsodomb  A kép keretén a következő felirat fut körbe: „Az én testem valóban étel… Vegyétek és egyétek ez az én testem… Uram, maradj velünk… Testvérekké tesz a Teste, Vére…”

  A művész nyilvánvalóan Leonardo da Vinci 1495-1498 között festett, a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor ebédlőjében látható, de másolatokban világszerte elterjedt képének alapján dolgozott. Viszont néhány helyen (állítólag a megrendelő, Tyukoss Ev. János plébános kifejezett kérésére) visszatért a 7. századtól szokásos elrendezéshez, amikor is János helye Krisztus ballján van, fejét keblére vagy vállára hajtja. Abban is eltér az eredeti műtől, hogy a tanítványok valamennyien fiatalok, esetleg középkorúak.

 

utolsovacs  Leonardo Da Vinci képén azt a jelenetet láthatjuk, amikor Jézus kijelenti: „Egy közületek el fog árulni!” A tanítványok hármas csoportokba tömörülnek, megrémülve a döbbenetes szavaktól. Vannak, akik hátrahőkölve tiltakoznak, mások egymást kérdezik. Megint mások érdeklődnek, hogy kire gondol. Júdás Krisztus jobb keze felől tartózkodik, tőle eltávolodva. Megretten az elhangzott szavaktól, és attól, hogy Jézus a szívébe lát. Az alakok heves mozdulatokkal reagálnak. János, a legkedvesebb tanítvány közvetlenül mellette ül, de megrémülve a kijelentéstől, elhúzódik Mesterétől.

  Ez a jelenet látható a mi dombormű-vünkön, bár kissé átalakítva. Az előző-ekben említetteken túl idősebb Jakab is átkerült Jézus jobbjára és az áruló Júdás kivételével valamennyi szereplő fejét dicsfény övezi.

Juhász Gyula „Az utolsó vacsora” című verse csodálatosan írja le azt a hangulatot, amelyet a képet nézve, mi is átérezhetünk:

„János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes szíven
Pihen, de lelke a holnapra gondol,
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog, és árvább, mint az árva,
Júdás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt.
Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg,
S megszegi az utolsó kenyeret!"

  A Biblia újszövetségi részében Máté, Márk, Lukács és János is megemlékezik könyvében erről az eseményről, amelyet az oltáriszentség (Jézus valóságos jelenléte az áldozati ostyában, amely a szentségtartó foglalatában van és a főoltárban őriznek) alapításának is tekintenek.

  Jézus kereszthalálát megelőző napon, csütörtökön este hívta össze tanítványait Jeruzsálemben, egy fogadóban (mások szerint Márk anyjának házában), a felső szint helyiségében. (A pontos hely idővel feledésbe merült.) A zsidó húsvét ünnepe volt ez a nap, amelyet az Egyiptomból való csodás szabadulás emlékére tartottak (széder este). Ilyenkor hagyományosan áldozatot mutattak be, amelyet közös vacsora követett. Jézus, tudatában a másnap bekövetkező eseményeknek, étkezés közben „Vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és így szólt: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Majd vette a poharat, hálát adott, tanítványainak adta és így szólt: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetség vére, mely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára”, írja Máté evangélista. A keresztény vallások legszentebb mozzanata az elhangzott szavak értelméből következően azóta az áldozás, a megváltó testének és vérének a befogadása. Krisztus testét a szertartás során átváltoztatott ostya (kenyér), vérét pedig a bor jelenti. Ezeket „fogyasztani” azt jelenti, hogy a gyónással lelkileg megtisztult és kegyelmi állapotban lévő hívő ember elfogadja őt személyes üdvözítőjéül, akinek támogatásával holta után lelke a mennyországba jut.

  Az Utolsó vacsora napja Jézus szenvedéseinek a kezdete, amelyről húsvét előtt, nagycsütörtökön emlékezünk meg.

ooltar

A Szent Kereszt oltár alsó része a templom múltjából egy érdekes emlék.

  Valaha az épület déli oldalához épített Ormosdy kápolna oltárasztala volt és az 1937-es átépítés során került jelenlegi helyére. A sötét márvány-tömbből faragott kövön az alábbi felirat olvasható (magyar fordításban, az érthetőség kedvéért kiegészítve):

  „Pádéi Ormosdy István ő császári és királyi felség tanácsosa, herceg Batthyány József prímás, bíboros, valamint herceg Batthyány Lajos és özvegye, Batthyány Antónia, továbbá gróf erdődy Pálffy Károly magyarországi kancellár birtokainak teljhatalmú ügyvivője, több vármegye táblabírája a maga és övéi számára emeltette. 1794.”

  Ormosdy István alakja mély nyomokat hagyott a halálát követő korok nemzedékeinek emlékezetében. Herceg Batthyány József bíboros prímás tiszttartója volt 1760-tól haláláig, 1795-ig. Sajátjának tekintette a települést és kegyetlen erős kézzel uralkodott a lakosokon. Különféle ürügyekkel elvette a gazdák földjeit és ezzel meghúszszorozta az érsekség birtokát, miközben a saját vagyonát is jelentősen gyarapította. Az érseknek tett, ma azt mondanánk, hogy a jó erkölcsbe is ütköző szolgáltatásaiért busás jutalmat kapott. Felépített egy gyönyörű barokk kastélyt a falu közepén (sajnos a II. világháborút követő zavaros időben lebontották), 1781-ben 40.790 forintért megvette Pádé, Torontál megyei községet, 1793-ban pedig nemesi rangra tett szert. Az általa kifosztott lakosság száz év múlva sem feledte el rettegett alakját és úgy emlegették, mint aki éjszakánként életre kel, kiszökik a kriptából és tüzes lován végigszáguldva a falun rémítgeti az embereket.

  A templombővítéskor a kripta lejárata a déli mellékhajóba került, a téglalap alakú keretezése ma is látható a falon lévő tábla és Ormosdy címer előtt a padozatba ágyazva.

ocimer  Talán a jellemére utal a frissen szerzett nemességéhez választott címer hivalkodóan bonyolult volta is.

  Egy 19. századi leírás szerint: „A pajzs, felső részének közepéről két vonal által lefelé domborúan három udvarra oszlik, úgy, hogy az alsó vagyis középső udvar gúla gyanánt ékeli magát a két oldalas udvar közé; a jobb oldali ezüst udvarban zöld térről három búzakalász emelkedik föl; a bal oldali arany udvarban vörös griff ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva; a középső kék udvar alján fehér sziklatetőn fészkében ülő, s három fiát melle vérével tápláló ezüst pelikán látszik. A pajzs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között vörös ruhás, arany zsinóros, kócsagtollal díszített prémkalpagos magyar vitéz emelkedik ki, fölemelt jobb kezével kivont kardot tartva, balkezét csípőire helyezve. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról aranyvörös.” A vitézségre és az önfeláldozásra utaló elemek alkalmazása enyhén szólva nem volt megalapozott...

  Visszatérve a templombelsőben található látnivalók ismertetéséhez, még be kell mutatni a Szent Kereszt oltár fülkéjét díszítő freskókat is. A képeket Nagy József pozsonypüspöki festőművész és grafikus készítette „freskó” technikával 1962-64-ben. Ez a faldíszítési eljárás a legidőállóbb képeket biztosítja. Úgy készül, hogy a friss, nedves mészvakolatra vízzel kevert porfestékkel viszik fel a képet. Ez a módszer biztosítja legjobban a színek tartósságát is.

okep1okep2okep3

  A fülke mennyezeti képén Krisztust Isten bárányaként ábrázolta a művész. Ezzel utalva Jézus önfeláldozására az embe-riség bűneinek feloldozásáért. A bárány feje körül arany dicsfény ragyog és a halál feletti győzelem keresztes zászlóját tartja.

  A jobboldali kép az Ótestamentum egyik jelenetét mutatja be, amikor az Úr csodát tesz és mannaesővel menti meg az éhhaláltól az egyiptomi fogságból menekülő zsidókat. A képen Mózes felemelt karjaival hálásan köszöni meg az ajándékot. Fején a szarvszerű nyúlványok ábrázo-lása a belőle kisugárzó dicsfény megjelenítésének egy módja. (Valójában a héber „fény” szónak a hibás fordítása miatt terjedt el ez az ábrázolásmód, mivel írott alakja „szarv”-nak is olvasható.)

  A férfialak kezében tartott korsó arra utal, hogy szomjazó népének enyhülésére Mózes a sziklából vizet fakasztott. A freskó felső részében az oltáriszentséget láthatjuk, a fénysugaras megszen-telt ostyát, a bort tartalmazó kelyhet és az ezeket megerősítő jelképeket, búzakalászokat (ami-ből a kenyér készül) és szőlőfürtöt (amiből a bort préselik). A kép közepén a görög ABC első betűje Α az alfa látható. A fülke szemközti falán, ugyanezen a helyen pedig a ABC utolsó betűje Ω, az ómega szerepel, mint a világ kezdetének és a végének a jele. A Biblia Jelenések könyvében az Utolsó ítélet leírásakor hangzik el Istentől a kinyilatkoztatás: „Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég!” Jelen esetben a művész kissé más értelmet adott a két betűnek, mivel megcserélte azokat, hiszen a bal oldalra festette az ómegát, jobbra pedig az alfát, utalva Krisztus kereszthalálára, amely a vég, de ezt követi feltámadásával a valódi kezdet.

  A baloldali képen a megszenteléssel Krisztus vérévé változott bort tartalmazó kehely bemutatását végzi egy püspöksüveges pap, miközben társa mellette imádkozik. Előtte, egy tálban ott a Jézus testét jelentő kenyér is. A freskó felső részén egy, a Megváló önfeláldozására utaló jelképet láthatunk: egy pelikán a feltépett melléből patakzó vérrel táplálja fiókáit, ekképpen biztosítva számukra a túlélés esélyét. Hasonlót tett Jézus is az emberiségért, mikor a kereszthalált vállalta érettünk, hogy bűneinktől szabadulva, bocsánatot nyerve megmaradhassunk.

  Templomunk északi, „evangélium oldali” mellékhajójában szintén van egy oltárfülke.

lurdes   Itt a Lourdes-i barlang mása előtt imádkozatnak a hívők.

  Lourdes délnyugat Franciaország egyik kisvárosa, amelyet a világ leglátogatottabb búcsújáró helyének tartanak. Évente több millióan keresik fel azt a helyet, ahol a XIX. század közepén az elsőáldozásra készülő 14 éves pásztorlányka, Bernadett Soubirous csodálatos látomásokat tapasztalt. 1858-ban 18 alkalommal megjelent előtte a Szűzanya és beszélt hozzá. A Szent Szűz a jelenések helyén egy templomot kért, bűnbánatra és imádságra szólított föl. Az emberek és az egyház hitelt adott a kislány beszámolójának és egyre többen keresték fel a barlangot, ahol a csoda történt. Bernadett 1866-ban felvételt nyert az Iskola- és Szeretetrend nővéreinek közösségébe és köztük élt, mint betegápoló apáca egészen az 1879-ben bekövetkezett haláláig. A zarándokhelyen megforduló betegek számtalan esetben csodás gyógyulást tapasztaltak, amit egyházi és független orvosi vizsgálatok is megerősítettek. Bernadettet 1925-ben boldoggá, majd 1933-ban Szent Marie-Bernard (Mária-Bernadett) néven szentté avatták.

  Bernadett leírása alapján Joseph Fabisch francia művész elkészítette a „fehér hölgy” szobrát, melyet 1864-ben állítottak föl a jelenések barlangjában. Ez az alkotás a mintája az azóta számtalan helyen megépített jelképes Lourdesi barlang „Szeplőtlen Fogantatás” Mária szobrának. A barlangot többnyire a templomok közelében, a szabadban helyezik el, de nem ritkán a belső térben találkozhatunk vele. Az ábrázolásmód hagyományos, a látomás előtt térdre rogyó apácaruhás Bernadett virággal köszönti az imádkozó Isten-anyát. A fiatalasszonyként megformált Mária hófehér ruhája a szűzi mivoltára utal, köntösét az ég kékjét eszünkbe juttató széles öv díszíti, köpenye aranyszegélye királynői jelkép. Feje körül csillagos glória, imádkozó kezéről gyöngyökből álló rózsafüzér függ alá, amelyen arany kereszt látható.

lkep1lkep2lkep3  Az oltárfülke faliképeit szintén Nagy József készítette.
  A felső freskó jelenetén Mária az apostolok társaságában látható. A fejek fölött megjelenő lángnyelvek a Szentlélek eljövetelét jelzik. Azt a csodás jelenséget, ami Jézus mennybemenetele utáni első pünkösdkor történt: „Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy ahogy a Lélek szólásra indította őket” olvashatjuk a Biblia Újszövetségi részének az Apostolok cseleke-deteit ismertető fejezetében.

  A baloldali kép felső részén az Angyali üdvözlet jelenetét festette meg a művész. Gábriel arkangyal, köszönti Máriát és közli vele, hogy ő lesz a Megváltó anyja. Kezében a tisztaság jelképe, a liliom átvitt értelemben a szeplőtlen fogantatásra utal. Mária lábával a Paradicsom kísértő kígyójára taposva tudtunkra adja a bűn halálát, az eljövendő győzelmet az ördög hatalma fölött. A képen lent pedig a Háromkirályok hódolata kapott helyet. Az üstökös csillag által vezérelt napkeleti bölcsek ajándékaikkal megérkeznek Betlehembe, ahol Mária bemutatja nekik az újszülöttet.

  A jobboldali képen felül Máriát a Mennyek Királynőjét láthatjuk, amint Krisztus és az Atyaisten megkoronázza. Lába a holdsarlón nyugszik, jelezve, hogy ő már nem a földön, hanem a mennyországban tartózkodik. Alul egy szerzetes térdel Mária előtt, aki jobb kezét szívére téve balját a könyörgő felé nyújtja.

Folytatás a II. részben!

 

Ugrás a lap elejére